Nan Madol platina koporsói

2017, május 19 - 18:02 | Costa del Sol m...

Vannak térképek amelyeken nem is szerepel, mégis különleges helyet foglal el az emberiség történetében

Van egy szigetcsopot a Csendes-úceán közepén, amelynek történelme úgy 5000 évre nyúlik vissza, de szinte semmit nem tudunk erről az időszakról. Vélhetően fejlett spirituális és mérnöki tudással rendelkező nép lakta, akik kis szigetnegyedet építettek a fő sziget mellé. különboző tevékenységeik elszeparálására. A portugál felfedezők a lagunák hálózatát Velencéhez hasonlították. Becslések szerint a szigetet 1000-1500 közt 25 ezren lakhatták, de a ma is látható kőfalakat nem ekkor, hanem már korábban építették ismeretlen elődeik

A Nan Madol mesterséges szigeteit elválasztó csatornák mélyén, Herbert Rittlinger német utazó szerint nem sokkal a második világháború kitörése előtt, japán búvárok platinakoporsókra bukkantak

Nan Madol a Csendes-óceán kozepén, 607 kis szigetből álló szigetvilág Pohnpei szigetének tengerpatján található, A szigetcsoportot régebben Karolin-szigeteknek hívták, mai neve: Mikronéziai Szövetségi Államok melyet négy főbb szigetcsoportosulás alakított meg 1979-ben.

Nan Madol kicsi mesterséges szigetek láncolata, amelyet csatornák hálózata köt össze. Gyakran hívják a Csendes-óceán Velencéjének.

Nan Madol a levegőből

és a térképen

Rittlinger helyi hagyományokra hivatkozva azt írja, hogy évezredekkel ezelőtt Nan Madol egy hatalmas szigetbirodalom központja volt. A szigeten fekvő város akkor még sokkal nagyobb területet foglalt el mint ma. Épületeinek nagy részét földrengések rombolták le, szökőárak pusztították és volt amit a tenger.nyelt el.
A helyi legendák szerint az elpusztult épületek között volt a “Halottak háza”, ahol platinakoporsókba zárva őrizték a birodalom első királyainak bebalzsamozott holttesteit.

Rittlinger szerint ezeket a platinakoporsókat találták meg japán búvárok. Ezenkívül még azt is tudni véli, hogy a szigetet megszállva tartó japán hadsereg felügyelete alatt a koporsókat a legnagyobb titokban kiemelték a tengerből, majd beolvasztották őket, és az így nyert platinatömböket eladták.

Nem véletlen tehát, hogy a Karolin-szigetek platinakivitelének értéke ezekben az években állítólag felülmúlta az összes többi hagyományos exporttermék, a fűszerek, a szágó, a vanília, mangó, gyöngyház és a korpa kivitelének értékét.
A fosztogatásnak végül a háború vetett véget, bár Rittlinger szerint néhány hivatásos búvár rejtélyes eltűnése miatt akkortájt egyébként is szünetelt a koporsók kiemelése.
A búvárok nyomtalan és megmagyarázhatatlan eltűnése persze mindenféle találgatásra adott alkalmat, így egyebek között – természetesen – elhangzott az is, hogy Nan Madol halott királyainak mágikus bosszúja érte utol a fosztogatókat.

A 92 mesterséges szigetből álló Nan Madol szigeteinek különböző célja volt. Némelyiken laktak, más szigetek például kenukészítésre vagy szertartásos táncokra voltak fenntartva. Az ismeretlen építők a szigeteket különböző formájúra és méretűre építették. A legtöbbet benőtte a dús növényzet, de amennyit fel lehet deríteni belőlük, az lélegzetelállító. Nan Madolt vízi közlekedésre tervezték. A csatornái olyan szélesek, mint egy négysávos úttest, és eléggé sekélyek. Dagálykor a víz mindössze derékig ér.

Nan Madol romjai, Erich von Däniken érdeklődését is felkeltették aki az egyik központi szigeten egy alagút bejáratára bukkant. Ezt az alagútat nem vizsgálták meg mivel nem járható. Állítólag atengerfenék alatt folytatódik, és elvezet a platinakoporsók eredeti rejtekhelyére. a “Halottak házá”-ba, ahol egyes hipotézisek szerint talán arról is bizonyosságot nyerhetnénk, hogy Nan Madol felépítésében földön kívüli látogatók is részt vettek, és hogy az ő testüket rejtették a japánok által felszínre hozott platinakoporsók.

Akárhogy is volt, az biztos, hogy Nan Madol falaihoz felhasznált bazalt tömbök a sziget egy távolabbi pontjáról valók, és odaszállításuk módját még ma sem ismerik.