Jelenlegi hely
.
Nan Madol platina koporsói
Vannak térképek amelyeken nem is szerepel, mégis különleges helyet foglal el az emberiség történetében
Van egy szigetcsopot a Csendes-úceán közepén, amelynek történelme úgy 5000 évre nyúlik vissza, de szinte semmit nem tudunk erről az időszakról. Vélhetően fejlett spirituális és mérnöki tudással rendelkező nép lakta, akik kis szigetnegyedet építettek a fő sziget mellé. különboző tevékenységeik elszeparálására. A portugál felfedezők a lagunák hálózatát Velencéhez hasonlították. Becslések szerint a szigetet 1000-1500 közt 25 ezren lakhatták, de a ma is látható kőfalakat nem ekkor, hanem már korábban építették ismeretlen elődeik
A Nan Madol mesterséges szigeteit elválasztó csatornák mélyén, Herbert Rittlinger német utazó szerint nem sokkal a második világháború kitörése előtt, japán búvárok platinakoporsókra bukkantak
Nan Madol a Csendes-óceán kozepén, 607 kis szigetből álló szigetvilág Pohnpei szigetének tengerpatján található, A szigetcsoportot régebben Karolin-szigeteknek hívták, mai neve: Mikronéziai Szövetségi Államok melyet négy főbb szigetcsoportosulás alakított meg 1979-ben.
Nan Madol kicsi mesterséges szigetek láncolata, amelyet csatornák hálózata köt össze. Gyakran hívják a Csendes-óceán Velencéjének.
Nan Madol a levegőből
és a térképen
Rittlinger helyi hagyományokra hivatkozva azt írja, hogy évezredekkel ezelőtt Nan Madol egy hatalmas szigetbirodalom központja volt. A szigeten fekvő város akkor még sokkal nagyobb területet foglalt el mint ma. Épületeinek nagy részét földrengések rombolták le, szökőárak pusztították és volt amit a tenger.nyelt el.
A helyi legendák szerint az elpusztult épületek között volt a “Halottak háza”, ahol platinakoporsókba zárva őrizték a birodalom első királyainak bebalzsamozott holttesteit.
Rittlinger szerint ezeket a platinakoporsókat találták meg japán búvárok. Ezenkívül még azt is tudni véli, hogy a szigetet megszállva tartó japán hadsereg felügyelete alatt a koporsókat a legnagyobb titokban kiemelték a tengerből, majd beolvasztották őket, és az így nyert platinatömböket eladták.
Nem véletlen tehát, hogy a Karolin-szigetek platinakivitelének értéke ezekben az években állítólag felülmúlta az összes többi hagyományos exporttermék, a fűszerek, a szágó, a vanília, mangó, gyöngyház és a korpa kivitelének értékét.
A fosztogatásnak végül a háború vetett véget, bár Rittlinger szerint néhány hivatásos búvár rejtélyes eltűnése miatt akkortájt egyébként is szünetelt a koporsók kiemelése.
A búvárok nyomtalan és megmagyarázhatatlan eltűnése persze mindenféle találgatásra adott alkalmat, így egyebek között – természetesen – elhangzott az is, hogy Nan Madol halott királyainak mágikus bosszúja érte utol a fosztogatókat.
A 92 mesterséges szigetből álló Nan Madol szigeteinek különböző célja volt. Némelyiken laktak, más szigetek például kenukészítésre vagy szertartásos táncokra voltak fenntartva. Az ismeretlen építők a szigeteket különböző formájúra és méretűre építették. A legtöbbet benőtte a dús növényzet, de amennyit fel lehet deríteni belőlük, az lélegzetelállító. Nan Madolt vízi közlekedésre tervezték. A csatornái olyan szélesek, mint egy négysávos úttest, és eléggé sekélyek. Dagálykor a víz mindössze derékig ér.
Akárhogy is volt, az biztos, hogy Nan Madol falaihoz felhasznált bazalt tömbök a sziget egy távolabbi pontjáról valók, és odaszállításuk módját még ma sem ismerik.
Vár a Costa del Sol