Most is élnek a mesebeli sárkánygyíkok

2016, szeptember 29 - 13:32 | Costa del Sol m...

Sokáig a távoli indonéz törzsek gazdag fantáziájának hitték a sárkánygyíkokról szóló történeteket, de 1911-ben végül bebizonyosodott létezésük.

A tudomány több mint 50 éve tudomást szerzett ezekről az ősidőkből itt ragadt hüllőkről, de életmódjukat gyakorlatilag nem ismerte. Létüket titokzatosság lengi körül, amit csak erősít, hogy az indonéz szigetvilág lakói mindig félelemmel teli tisztelettel beszélnek a vadonban élő sárkánygyíkokról, akik gyermekeket rabolnak el, és embert is esznek.
Éppen ezért merész vállalkozás volt Chris Bray ausztrál fotós részéről, amikor az indonéziai Komodo Nemzeti Parkban megörökítette két termetes komodói sárkány összecsapását. A küzdelmet több mint fél órán át követte, de ezalatt az egyik gyík sem bírta legyűrni a másikat.
A párzási időszakban kerül sor a hímek közötti küzdelemekre. Ekkor egymásnak vetik magukat és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát. A harc célja nem a másik megölése, hanem annak eldöntése, melyik állat a domináns, melyiknek van joga párosodni a nősténnyel.

A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nőstényt is párzásra kellene késztetnie. A sikeres párzás után a nőstény a vemhessége idején egy alagutat ás a föld alá - legalább két méter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, amelyben ő maga is kényelmesen elfér. Ide rakja le a 25-30 darab lúdtojás nagyságú tojását, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettől fogva kívül őrködik, és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik: a farkában elraktározott zsír tartja életben.A párzási időszak egyébként májustól augusztusig tart, a tojásrakásra szeptemberben kerül sor, az utódok hét hónap után kelnek ki.

A komodói sárkány, vagy komodói varánusz (Varanus komodoensis) az Indonéz-szigetvilág lakója, csak pár kisebb szigeten honos: a Kis-Szunda-szigeteken (Komodo-, Rintja-, Padar-szigeteken) valamint a Komodo-szigetek Nemzeti Parkban és a Flores-sziget nyugati részén. A legnagyobb termetű gyíkfaj: testhossza 2,2–3,1 méter között változik, testtömege általában meghaladja a 70 kg-ot. A legnagyobb talált példány 3,13 m hosszú és 166 kg tömegű volt.

A komodói varánusz a ma ismert legnagyobb termetű gyíkféle, ennek ellenére a legkésőbb felfedezett varánuszfaj: 1911-ben egy pilóta a kis repülőgépe meghibásodása miatt kénytelen volt leszállni a Komodo-szigeténél a tengerre. Ő volt az első európai, aki meglátta a hatalmas gyíkot. Amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményéről, eleinte nem hittek neki. Az európoi zoológusok1912-ben írták le először, pedig a bennszülöttek már régóta ismerték ezeket a „szárazföldi krokodilokat”.

A komodói sárkány ragadozó, természetes ellensége tulajdonképpen nincs, tehát csúcsragadozónak tekinthető. Szaglása kitűnő, így már messziről megérzi a zsákmány szagát. Élő nagyvadat csak ritkán tudnak elejteni, inkább kisebb állatokat fogyasztanak, de esetenként saját utódaikat is felfalják. Legkiadósabb táplálékuk azonban a döghús, melyre csoportosan járnak, kisebb-nagyobb darabokat kitépve egészben nyelik le azokat. Még a dög csontjait, koponyáját is elfogyasztják, ha képesek azt lenyelni. Nem egy esetben hallhatunk arról, hogy komodói sárkány embert falt föl, hiszen az embert is zsákmányállatnak tekint.

A komodói sárkány harapása bármely állatra nézve végzetes. Egy ideig a szájüregben található kórokozó baktériumoknak tulajdonították, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak, így a megharapott vad még el tud menekülni a gyík elől, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Az újabb kutatások szerint, sokkal inkább a varánusz szájában található méregmirigyek okozzák a megharapott állat halálát.