Jelenlegi hely
.
Most akkor van e földönkívüli kapcsolat vagy nincs?
Ezekre az akadémikus tudomány vagy nem reagál, vagy valamilyen nyakatekert magyarázattal megmondják mit látott a kamera, vagy csak az egész egy optikai csalódás.
A könyv szerelmi történetbe ágyazva meséli el Elizabeth és a Proxima Centauri csillagrendszerben élő Akon kalandját.
Ebben leírást ad a bolygóról, melyen állítása szerint több hónapot töltött.
Elizabeth Klarer Mooi Riverben, Dél-Afrikában született, és hét éves korában élte át első találkozását az idegenekkel szülei háza közelében.
Elizabeth azt állította, hogy szemtanúja volt egy olyan zuhanó meteornak, melyet egy gyöngyház fénnyel csillogó ezüst színű korong fogott el.
Az eset után Klarer telepatikus üzeneteket kapott egy Akon nevű földönkívülitől. A telepatikus kommunikáció Akon és Elizabeth között körülbelül egy éve tartott, míg végül 1956-ban a repülő csészealj legénysége felfedte magát, és elvitték őt az űrbe egy anyahajóra
Elizabeth és Akon
Annak ellenére, hogy könyvét inkább szépirodalmi műnek tekintették, 1984-ben mégis felkeltette a a Brit Védelmi Minisztérium érdeklődését, írásait az ENSZ-ben is elolvasták, és sok ország, különösen Amerika, Nagy-Britannia és Oroszország lett figyelmes a könyvben közölt adatokra. figyelmét.
Hogy ezekből milyen következtetéseket vontak le, azt nem tudni, a földönkívüliekről szerzett ismereteket a kezdetektől homály fedi. Ennek ellenére időről időre megjelennek felelős beosztású emberektül a földönkívüliek létét bizonyító nyilatkozatok
Kanada korábbi védelmi minisztere, Paul Hellyer még 2013-ban szólalt fel azon az ufóügyi közmeghallgatáson, melyet korábbi amerikai kongresszusi képviselők szerveztek. Ebben a 89 éves Hellyer elmondta nemcsak az biztos, hogy léteznek földönkívüliek, de azok közül legalább ketten az amerikai kormánynak dolgoznak. Tudomása szerint legalább négy különféle fajba sorolhatók a földönkívüliek, akik más-más csillagrendszerekből érkeztek és elképzelhető, hogy az emberiséggel kapcsolatos terveik is eltérnek. Mindezt felelőssége teljes tudatában, neve és személyisége felvállalásával jelentette ki. (Azért az tudvalévő, hogy egy ország védelmi miniszteri posztját akárki nem kaphatja meg.)
Van egy másik magas beosztású szemtanú, Richard French, az amerikai légierő nyugdíjazott alezredese, aki az ötvenes években a Blue Book projektben dolgozott. Az volt a feladata, hogy ufókkal kapcsolatos bejelentéseket vizsgáljon ki, megpróbálva bebizonyítani, hogy azok tévesek vagy félrevezetőek.
French csak most szedte össze a bátorságát, hogy bevallja, az egyik bejelentés kivizsgálása közben maga is látta a földönkívülieket. A nyugdíjas tiszt elmondta: amikor 1952-ben elindult Újfundlanba, hogy kivizsgáljon egy bejelentést, sejtelme sem volt róla, hogy a saját szemével is láthatja majd a tiszta tengervízen át, ahogy a földönkívüliek javítják a tengerben felszín alatt lebegő kör alakú űrhajóikat.
Az űrhajók átmérője 5 és fél méter volt, és körülbelül egy méter magasak voltak – mesélte French. Az eset tőle pár méterre történt. A partról legalább százan látták rajta kívül mindezt, köztük több helyi rendőr. Az űrhajóban levő lények körülbelül 60-90 centisek voltak és szürkék, hosszú kezük és két-három ujjuk volt. A fejük búbja szélesebb volt, mint az állkapcsuk, a szemük pedig ferde, pupillát nem látott bennük.
Ez csupán két hiteles személyiség, akik ki mertek állni a nyilvánosség elé. Rajtuk kívül még több leszerelt katonatiszt, is tett hasonló nyilatkozatot, de ezeket és a több tízezer polgári bejelentést a hivatalos szervek nem veszik komolyan. Még az is lehet, hogy a polgári lakossággal nem akarják közölni a titokban végzett vizsgálatok eredményét, ezt csak a benfentesek ismerhetik.
Igy aztán az akadémikus tudomány továbbra is a távoli világűrben keresi az értelmes élet nyomait, pedig egyszerűbb lenne kimenni a kert végébe egy messzelátóval. Előbb utóbb a szemük elé kerülne egy UFO jelenség abból a több tíz-vagy százezerből, amelyekről folyamatosan érkeznek a bejelentések.