Mire készít fel az iskola

Az általános iskolákban és a gimnáziumokban nem az életre nevelés, hanem általános műveltségnek nevezett információhalmaz megszerzése az oktatás dekralált célja

Napokon belül vége a 2015-16-os tanévnek. Ilyenkor a diákok és a szőlők izgatottan várják a bizonyítványt, amellyel minősítik, a diák mennyiben felelt meg az előírt tananyag elvárásainak. Úgy gondolják, a jó minősítés garancia a sikeres élethez.
  Ez egy oltári nagy tévedés, már csak annak okán is, hogy az évek alatt a diákok fejébe vert ismeretanyag 70-80 százalékára az égvilágon semmi szükség sincs további életében.  Kérjenek meg egy sikeres bankigazgatót, vagy politikust, hogy sorolják fel a periódikus rendszer elemeit, és sorrendjének okát, vagy egy fizikai munkát végző dolgozót a nagy magyar költők születési adatairól, elenyésző számú helyes választ fognak kapni. Életüket nem az iskolában szerzett tudásanyag határozza meg.

Ennyit az életre nevelésről. Bátran ki lehet jelenteni, hogy az emberek életük igen jelentős részét (10-15-20 évet) fordítják arra, hogy bizonyos információkkal találkozzanak, amelyek 80-85  százalékát egyszerűen elfelejtik miután kikerülnek az oktatási rendszerből, a fennmaradó hányad jelentős részét pedig semmire sem használják, legfeljebb beszélgetnek róla.

Ma az iskolában a felesleges információk mellett a mindenkori rendszer hazugságait és jelentéktelen igazságokat sulykolnak emberekbe amik semmivel sem teszik könnyebbé az életet.

A szakmai képzés kicsit más lapra tartozik, mint az általános képzés, de itt is problémák vannak. A tananyag jó része idejét múlt, elévült, a gyakorlati oktatás elől a kötelezően előrt többi tantárgy veszi el az időt. Aki már próbált egy szakmát iskolában megtanulni, az tudja, hogy nem lehet – az iskolaévek  után még hosszú évekre van szükség ahhoz, hogy az ember tényleg belejöjjön a választott mesterség gyakorlásába.

MInd az általános, mind a szakmai iskolákban a tananyag nagyrészt semmire sem használható információkból áll. Az oktatáspolitika felelősei körében az a kérdés, hogy a diák mire megy az életben ezzel az alapműveltségnek nevezett, önkényesen összetákolt irdatlan információhalmazzal, még csak fel sem merül!

Az oktatási rendszer egyedüli haszna, hogy megtanít az embereknek két valóban fontos dolgot: az egyik az írni olvasni tudás, a másik a négy matematikai alapművelet.

Mit várunk az oktatástól? A könyvtárakban, interneten megszerezhető lexikális tudás bemagolását vagy azt, hogy az oktatási rendszerből kikerült tanulók kreatívak legyenek, és sikert sikerre halmoznak életükben? Ha ez utóbbit várnánk, akkor nagyot kell csalódnunk, és úgy tűnik mintha a tananyagok összeállítóinak ez nem is lenne célja.

Önkéntelenül is felmerül a kérdés, akkor mire jó az egész jelenlegi oktatás, amivel mérhetetlen mennyiségű felesleges információt sulykolnak az emberekbe?

A válasz egyszerű: embertömegeknek haszontalan dolgokkal elvenni az idejét és kedvét a gondolkodástól, és megkérdőjelezhetetlenné tenni azt a gazdasági politikai és pénzügyi rendszert amiben élnek.

Úgyhogy kedves szülők ne keseredjenek el, ha csemetéjük nem az oktatáspolitika elvárásainak megfelelően teljesít az iskolában. A sikeres életetet a bizonyítványba írt jegyek nem garantálják. A sikerhez az kell amit az iskolákban nem tanítanak: kreatívitás és egyéni gondolkodásmód.