A Mikulás eredete

Szent Miklós  (Nikolaosz) valós személyiség. Gazdag család gyermekeként 270 körül született a kis-ázsiai Patarában. Szüleit korán elvesztette. Ekkor a város kolostorában, nagybátyja, Patara püspüke vette magához. Gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét a szegényeknek, és a gyerekek sorsának jobbá tételére szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Szülei hatalmas vagyonát szétosztotta a szegányek között. A keresztényüldözés idején börtönbe vetették, de innen szerencsés körülmények közt kiszabadult.
346. December 6-án halt meg Patarában. A jótékonykodásáról ismert Miklóst, már életében szentnek tartották.

Nevéhez több legenda is kapcsolódik. Az egyikben a viharos tengeren ment meg a tengerészeket. Miklós az utazók, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok, a gyermekek, a hajadonok, aggszüzek, valamint a zálogházak tulajdonosainak védőszentje, oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak. Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának hivatalos védőszentje.

Ünnepe, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz (a magyar Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja). Szinte minden nép kultúrájában feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagy csizmájú alakja - amelyet egyes források szerint csak a múlt században nyert el.  Az ajándékozás szokása csak a XIX. század második felétől terjedt el. December 6-án a Mikulás titokban teszi ajándékait az ablakba helyezett csizmákba, cipőkbe.
 
A santaclaus.hu és a mult-kor.hu cikke alapján