Mi a baj korunk orvosi gyakorlatával

A 19. század vége volt az az őszinte pillanat, amikor az orvostudomány szembenézhetett saját tehetetlenségével. Egyre nagyobb tudást halmoztak fel a test működéséről, csak éppen nem tudták ezt hasznosítani.
Sir William Osler, kora orvostekintélye még a 20. század elején is arról beszélt, hogy az orvos feladata a minél pontosabb diagnózis és kórlefolyás megállapítása, nem pedig a gyógyítás illúziójának keltése.

A gyógyszeripar az aszpirinnel és a Salvarsannal kezdte, s az orvostudomány felemelkedésével párhuzamosan nagyhatalommá nőtte ki magát. Egy-egy orvostudományi felfedezés gyakorlatba való átültetése óriási profitot ígért és nyújtott. Mára a gyógyszeripar kifogyott az új ötletekből, az orvostudomány pedig belemerevedett a kezdetben sikeresnek tűnő paradigmáiba. Aztán kiderült, hogy ezek a szerek csak tüneti kezelésre jók és nem a gyógyításra, de a profitot így is hozzák.

Korunk civilizációs betegségeinek  20. századi statisztikájára pillantva nem nehéz észrevenni, hogy mindegyik egy folyamatosan, meredeken emelkedő vonal. A civilizációs betegségeknél az 1950-es 60-as évek minden tekintetben fordulópontot jelentettek. Ekkorra érett be az élelmiszeripar 20-30 évvel korábban kezdődött térhódítása. A táplálkozás összetételében elkezdődött a fokozatos romlás, ami hirtelen szívbetegség-, rák-, cukorbetegség- és depressziójárványt indított el. Innentől kezdve vált fokozatosan világossá, hogy valami rossz dzsin szabadult ki a palackból, amivel a gyógyszeripar és az orvoslás már nem bír.  A civilizációs betegségekbe beletörött mindkettő bicskája. Azt is tudjuk miért. Mert ezek megelőzése egy merőben új gondolkodásmódot igényelne, ami már sem a gyógyszeriparnak, sem az orvoslásnak nem üzlet, mert az életmód betegségek megelőzése nem az ő területük. Ők a kezelésből és nem a megelőzésből élnek.

A gyógyszeripar piacát kezelési protokollokkal lehet biztosítani, az orvoshadsereg ma már nem is tehet mást, mint személytelenül végrehajtja az egészségügy felelősei és a velük összefonódott gyógyszeripar előírásait. Elég a bamba tömegnek beadni, hogy remek gyógyszerek, fantasztikus technika szolgálja őket - miközben milliók halnak bele a téves diagnózisokba, a gyógyszer-mellékhatásokba és a nem kívánt gyógyszerinterakciókba vagy a kórházi fertőzésekbe.

Azonban ezt csak egy szűk kiválasztott réteg tudja. A lebutított tömeg abban a hiszemben szedi a halálos gyógyszereket, fekszik a kés vagy a kobaltágyú alá, hogy éppen most mentik meg. S ha meghal, boldogan hiheti, hogy a tudomány mai állása szerint megtettek érte mindent.- írja Szendi Gábor