Túlélhették az 1962-es szökést az Alcatraz foglyai

A veszélyes áramlatokkal tarkított San Francisco-öböl közepén álló Alcatraz minden idők egyik legbiztonságosabb börtönének számított, 29 éves fennállása alatt az FBI szerint senki sem tudott élve megszökni a büntetés-végrehajtási intézetből. 1962-ben azonban három vakmerő fogolynak sikerült átmásznia a kerítésen, s egy esőkabátokból eszkábált tutajon vízre szálltak. Senki nem látta őket többé. A hivatalos magyarázat szerint szinte bizonyos, hogy vízbe fulladtak, azonban egy, a San Francisco-öböl árapály jelenségeit vizsgáló új tanulmány szerint egy kis szerencsével sikeres lehetett a szökés.

Kellőképen barátságtalan

Örvények és cápák

Holland szakértők a San Francisco-öböl erős árapály rendszereit tanulmányozták, s olyan lehetséges útvonalakat kerestek, amelyeken a hatvanas évek leghíresebb és legvakmerőbb foglyai sikeresen megléphettek az Alcatraz szigetbörtönéből. Úgy vélik, az áramlások miatt nyugati irányba sodródó foglyok egy, a Golden Gate híd közelében lévő sziklás öbölben találhattak menedékre, ami megmenthette őket attól, hogy a nyílt tengerre sodródjanak.

Az 1934 és 1963 között működő, az Egyesült Államok legbiztonságosabbnak tartott szövetségi fogvatartó intézete a 20. század leghírhedtebb bűnözőit "látta vendégül": többek között itt raboskodott Al Capone, Mickey Cohen, valamint Whitey Bulger is. Az Alcatraz egyik legnagyobb előnye, hogy az erős áramlatokkal és cápákkal teli San Francisco-öböl közepén lévő sziklás szigeten áll, ahonnan a legenda szerint lehetetlen volt megszökni.

Az Alcatraz fennállása idején összesen 36-an tették próbára a „szökésbiztos” szigetet. Közülük 23-at elfogtak, hatot lelőttek, ketten pedig megfulladtak. A fennmaradó öt elítélt eltűnt, valószínűleg a jeges, örvénylő és a cápáktól hemzsegő tengerbe fulladhattak. Az FBI állítása szerint köztük volt az a három elítélt is, akik 1962. június 11-ének éjjelén az amerikai történelem egyik legrejtélyesebb szökési kísérlete keretében hagyták el a szigetet.

Magányos sziget az öböl közepén

John Anglin testvérével, Clarence Anglinnal és Frank Morrisszal már több korábbi szökésen voltak túl, amikor az Alcatrazba kerültek, így nem az volt a kérdés, megkíséreljék-e a szökést onnan is, hanem hogy mikor és hogyan. A trükkös triónak végül kihegyezett kanalak segítségével sikerült eljutnia a szellőzőrendszer járatához, az őrök megtévesztésére pedig "babafejeket" helyeztek el az ágyukban; annyira törődtek a részletekkel, hogy a bábuk haját a borbélyüzletből csent valódi hajfürtökből készítették.

A szellőzőn keresztül az épület tetejére jutottak ki, ahonnan a pékség kéménye segítségével lejutottak a földre, sikeresen kikerülték az éjjeli őrjáratokat (amelyekbe a legtöbb szabadulni kívánó rab belefutott), majd átmásztak a kerítésen. A sziget északkeleti pontján eresztették vízre mintegy félszáz esőkabátból eszkábált, egy pumpává átalakított hangszer segítségével felfújt tutajukat, amellyel örökre eltűntek. Vagy megmenekültek, s talán még ma is álnéven élnek valahol, vagy belefulladtak a tengerbe, esetleg cápaeledel lett belőlük. Habár az FBI szerint szinte biztos, hogy nem az első verzió zajlott le, a nyomozóiroda mindig is elismerte, hogy a bűnözők terve és szökési kísérlete zseniális volt.

A három szökevény 1962-ben, illetve a feltételezett kinézetük néhány évtizeddel később

Csak egy fél óra

A 17 éven át tartó szövetségi vizsgálat végén az FBI arra az eredményre jutott, hogy valószínűleg megfulladtak az erős áramlatokkal és örvényekkel tarkított tengerben, mivel nem találtak hiteles bizonyítékot arra, hogy az USA-ban vagy bármelyik másik országban élték volna tovább életüket. Azonban a hivatalos állásponttal nem mindenki ért egyet: néhány hidraulikával foglalkozó holland kutató szerint lehetséges, hogy a három férfi szerencsésen túlélte a nem mindennapi kalandot.

A szakértők a San Francisco-öböl árapály jelenségeivel összefüggő tengerszint-emelkedést vették górcső alá. Tucatnyi lehetséges útvonalat szimuláltak, amelyeken haladva a szökésben résztvevők elnyerhették szabadságukat. "Nem tudjuk pontosan, mikor bocsátották vízre a tutajt, így több időpontban is szimuláltuk az esetet: 30 percenként indítottuk útjára a képzeletbeli tutajt este nyolc órától egészen hajnali négyig, s egy számítógépes program segítségével azt teszteltük, melyik áramlat kaphatta fel, valamint hogy a dagály vagy az apály meddig sodorhatta el, illetve később vissza" - magyarázta Fedor Baart mérnök, a hollandiai Deltares Intézet kutatója. Hozzátette: "természetesen belekalkuláltuk azt is, hogy Anglinék esetleg evezni is tudtak".

<iframe width="640" height="360" src="//www.youtube.com/embed/RFRxHmPHglw?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Az eredmény a következő: ha a foglyok 23.30-ig elhagyták a szigetet, az erős áramlatok szinte bizonyosan kisodorták volna őket a nyílt vízre. Ha 23.30 és éjfél között indult útjára a tutaj, a szökés sikeres lehetett, ugyanis ebben az esetben a Golden Gate-től néhány száz méterre északkeletre lévő, biztonságos Patkó-öbölben érhettek partot. A modell szerint a partot érés után a vízben hagyott felesleges tárgyak az Alcatraztól északra lévő Angyal-sziget irányába sodródhattak, ahol később a rendőrség valóban talált néhány, a foglyokhoz kapcsolható tárgyat.

"Természetesen ez nem bizonyítja, hogy valóban így történt minden, azonban a mostani hidraulikai modellezés bebizonyította, hogy egy kis szerencsével valóban túlélhették a szökést" - mondta Rolf Hut, a tanulmány egyik szerzője.

Múlt-kor