Megjártuk Porugáliát 1

Szerző:
Gesler György



Megjártuk

 azt a 2300 km-t , ami a spanyolországi Calahondától a portugáliai Portóig és vissza tartott. A szállodákat szokás szerint a biztonság kedvéért lefoglaltam , különös tekintettel a kezdődő nyári invázióra, nem kockáztattam , hogy a kocsiban aludjunk.
 

Mivel Cadizban már mindketten voltunk , viszont a mellette lévő    Jerezt még egyikünk sem ismerte.
 

    Ez lett az első állomásunk , bár hiába a "jó" híre, sok jósággal nem találkoztunk, illetve az éppen szombati spanyolos , déli reggelizés a város főterén , meg a butikok lázas kifosztása folyt és a város apraja nagyja ott sodródott és tülekedett a szűk, keskeny utcákon , mi hamar eluntuk a nyári hőségben azt a néhány régi szép épület látványát és visszaültünk a légkondis kocsinkba.

   A meglehetősen gyér forgalom mellett hamar Sevilla mellett voltunk , ahonnan aztán sok-sok víkendezni vágyó gyerekkel és nagyszámú csomaggal lesúlyozott családi furgonokkal versenyezve folytattuk az utunkat a portugál tenger illetve az óceán felé.

A kitűnő vadiúj autópályán a határ után meglepve látom egy hatalmas táblán Electro Payment, majd néhány km után még egy tábla , ami közli az árát is , mondjuk 0.73 EU! közvetlen mellette egy kapu kamerákkal és különböző kütyükkel szépen feldíszítve!       Kicsit meglepett a kedvesen ingyenes spanyol utak után , hogy itt fizetni kell , de hogy kinek és mikor , mert élő ember vagy valami sorompószerüség sehol nem volt , csak gondtalanul tovaszáguldó autócsúcsforgalom. Bár jöttek még hasonló árú táblák , meg kapuk , de én is beálltam a száguldok közé. Mikor a szálloda portásától megtudtam , hogy az utolsó nap mikor elhagyom Portugáliát a Postán!! befizethetem a megtett út díját, már sejtettem előre ,hogy az nem fog menni.  Lehet , hogy jön majd valami büntetés , de vissza a határnál senki nem szólt semmit: jöttem, láttam, nem fizettem!

    Az első igéretesnek tűnő kedves kis parti falunál letértünk az autópályáról és elhatároztuk , hogy fel sem jövünk, ott folytatjuk az utat. A partra kiérve láttuk , hogy a falu sem nem kedves sem nem kicsiny , hanem a hetvenes évektől kezdődően falanszterszerűen egyszerű társas nyaralóknak felépített házak és hasonló hangulattalan "villák" vízszintes és merőleges utcák mértanilag rendben , de szépségileg semmitmondó együtteséből áll. Mindehhez a tenger felől hajat és idegeket borzoló rideg szél tette már-már kellemetlenné a mégoly tündöklő napsütést is! Néhány km-t még így is megtettünk az egymásba érő hasonló és jellegtelen új nyaraló falvakon keresztül , hátha váratlanul ráakadunk valami érdekesebb és vidámabb részletre, de kis idő múlva már biztosak lehettünk , hogy itt ezen a helyen semmi keresnivalónk nincs.  Vissza az autópályára és Taviráig meg  sem állunk! 

Tüneményes és okos régi kisváros , mert nem az óceán partjára , hanem egy folyó deltájában építkezett ,szelíden kanyargó, barátságos, kis utcák futnak fel az épp csak emelkedő domboldalra, a parton meg a szokásos éttermek és kávéházak, persze egyet mi is kipróbáltunk, váltogatják egymást. A szállodánk Faroban volt lefoglalva , időnk bőven, annál is inkább , mert egy órát visszaállítottunk , úgyhogy továbbmentünk , megint a pályán.

Az egész területnek, kb egy nagyobb megyének felel meg Algarve a neve és a fővárosa Faro, vagyis kissé hosszabb magyar szó Világítótorony. Amúgy egy 200 ezres nagyváros egy csodálatosan rendben tartott, igazi monstre falakkal körbekerített , ódon kisvárosi központtal , ahol természetesen szórakozó helyek és éttermek hangulatos teraszokkal és, tanúsíthatom, felséges ételekkel várják  a rengeteg turistát. 

    A kellemes éjszakánk után, a példátlanul olcsó szállodából, viszonylag korán elindultunk , mert Lisszabon előtt a legkevesebb három helyen meg akartunk állni, biztosíthatlak benneteket jól döntöttünk!

Folyt .köv.