Márton nap: a libák rémálma

Márton nap minden évben november 11-én van. Ilyenkor erőteljesen csökken a vidék liba állománya, és a szárnyas jószágok élete tányérokon ér véget.

 

De miért pont a libák?

Erre különböző történetek léteznek, melyekben a libák jelentős szerepet játszanak.

A legprózaibb: november elejére lezárultak a paraszti munkák, és a 40 napos karácsonyi böjt előtt egy utolsó nagy lakomát nyílott lehetőség. Ekkorra már meghíztak a tömött libák, kiforrt az új bor, vétek lett volna ezt a kitűnő alkalmat az év végére halasztani.

A történelmi: a Római Birodalom vége felé a gallok az éj leple alatt megtámadták Rómát. Igen ám de nem jól mérték fel a terepet, és útjuk egy liba tenyészeten át vezetett. A libák vésztjósló gágogása ébresztette fel a római őrséget, igy a támadást sikerült vissza verni.

Az egyház története: Egy hideg, téli este Ambianum (ma Amiens, Franciaország) város kapujánál egy Márton (Martin) nevű római katona nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Ekkor Márton köpenyét kardjával kettévágta, majd egyik felét a koldus vállára borította. Nem sokkal ezután álmában megjelent neki Krisztus a koldusnak adott köpenyben, aminek hatására 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett, majd életét a kereszténység terjesztésére szentelte.
  Jó pár évvel később, Töurs (Franciaország) városának környékén térítette a falvak lakóit keresztény hitre. Ebben az időben halt meg az egyházmegye puspöke. Márton az évek folyamán egyhézi körökben annyi elismertséget szerzett, hogy őt jelölték Tours új püspokének. Azonban neki más elképzelése volt saját jövőjéről. Amikor meghallotta az egyházi küldöttség közeledését, elbújt egy libaólba, hogy ne találjanak rá. A libáknak nem tetszett a hívatlan vendég, és ezt hangos gágogással tudatták. Ez a gágogás vezette nyomra a küldötteket.
371-ben Tours püspükévé nevezték ki és ezt a tisztséget 397-ig, haláláig megtartotta. Testét november 11-én helyezték örök nyugalomba.

Ezek a libás türténetek alapozták meg a Márton nap kultuszát.

A középkorban azzal fejezték ki az emberek a libák iránti tiszeletüket, hogy megették őket.  Az első leírás a libák Márton napi fogyasztásáról 1271-ből származik. A szokás valószínűleg sokkal régebbről ered, csak leírása eddig váratott magára.

A libák szemszögéből nézve, november 11 gyásznap, melyben a libatársadalom jelentős részét levágják. Az emberek viszont jót esznek a libák ropogósra sült combjából. és jót isznak az idei újborból.
 

P.R.