Jelenlegi hely
.
Ma is elismerésre méltó létesítmény az inkák úthálózata
Kerék, igavonó állatok, fémeszközök és írásos nyelv nélkül az ókori inkáknak sikerült kiépíteniük a legrégebbi, a leghosszabb (40000 kilométer) és a legfejlettebb ősi úthálózatot a bolygó felszínén, melynek köszönhetően az Inka Birodalom mintegy 2 millió négyzetkilométerre terjedt ki.
Az inka útrendszer vagy a Qhapaq Ñan kétségtelenül az egyik leglenyűgözőbb ókori mérnöki alkotás a világon. A hihetetlenül összetett ókori úthálózat tette lehetővé az ősi Inka Birodalom számára, hogy a nyugati félteke legnagyobb és legerősebb ókori kultúrájává váljon.
A Kolumbusz előtti Amerikában ez az útrendszer volt a legkiterjedtebb és legfejlettebb közlekedési hálózat.
Az útrendszer kiépítése mellett azonban az inkák számos más dologban is rendkívüli teljesítményt nyújtottak. Az utakat feltárva kiderült, hogy több száz évnyi használatot követően még ma is jó állapotban vannak. Valójában annyira hihetetlen, hogy képesek voltak létrehozni az egész birodalomra kiterjedő infrastruktúrát, hogy sok szakértő egyetért abban, miszerint a valaha megalkotott egyik legszebb ókori építészeti alkotásról beszélhetünk.
Az UNESCO a következőket írja róla: "Az inkák több évszázadon keresztül építették és részben a pre-inka infrastruktúrára alapozták ezt a rendkívüli hálózatot, amely a világ egyik legszélsőségesebb földrajzi területén keresztül kapcsolódik az Andok hófödte csúcsaihoz (6000 méter) és a parthoz, miközben forró esőerdőkön, termékeny völgyeken és abszolút sivatagos területeken halad át. Maximális kiterjedését a 15. században érte el, amikor kiépült az Andok teljes hosszában és szélességében." (1)
A kifinomult úthálózat több mint 32000 kilométert fed le Ecuador, Peru, Bolívia, Argentína és Chile területén. Ám az ősi útrendszer egyik legelképesztőbb tulajdonsága az, hogy átszelte az Andokat, a hihetetlenül magas, meredek hegyeket.
Ez azt jelenti, hogy az ősi inkáknak alagutakat kellett fúrniuk a hegyekben és keskeny ösvényeket kellett vágniuk a sziklák felületein. Mindez arról árulkodik, hogy a közlekedés rendkívül fontos volt az ősi inkák számára. Az UNESCO 2014-ben ismerte el az inka útrendszert, mint világörökségi helyszínt.
Bonyolult útrendszerüket két fő célra használták. Az ősi inkák Chasqui-kat, vagyis küldöncöket használtak üzenetek továbbítására az egész birodalomban, emellett lámák és alpakkák segítségével szállítottak. A közönséges emberek nem utazhattak magáncélból az utakon hivatalos engedély nélkül.
A Chasqui-kat arra tanították, hogyan emlékezzenek és továbbítsák az üzeneteket. A Chasqui őrhelyek körülbelül 20 kilométerenként voltak egymástól az utak mentén az egész Inka Birodalomban. Amikor egy üzenetet adtak át egy Chasqui-nak, ő a következő őrhelyre indult és átadta az üzenetet a következő Chasqui-nak, aki ezután elindult a következő posztra, és így tovább.
De ami talán a legfontosabb tény az ősi inkák által épített ősi útrendszerrel kapcsolatban, hogy a kerék, az igavonó állatok, a fémeszközök vagy akár az írott nyelv használata nélkül hozták létre.
Már ez a tény is azt sugallja, hogy az inkák minden szempontból rendkívül fejlettek voltak. A komplex útrendszer lehetővé tette, hogy az inkák rendkívül erős és nagy kereskedelmi útvonalakat alakítsanak ki. Az ősi inkák tökkel, édesburgonyával, különböző gyümölcsökkel, például ananásszal és papajával, tollakkal, állati bőrökkel, edényekkel, kötelekkel, lámákkal, arannyal és ezüsttel kereskedtek, de az egyik legértékesebb kereskedelmi termékük a ruha volt, amit viseltek.
A bennszülött kecsuák szerint, akik az inka utakat járva nőttek fel azt mondják, hogy az út nem csupán fizikai, hanem kozmológiai út, a modern emberek pedig élő utaknak tartják őket.
A bolíviai utazó doktorok, a Kallawayák továbbra is használják az utakat, hogy újrahasznosítsák az energiájukat. Azt mondják, hogy az utaknak szelleme van. (2)
Az úthálózat emellett szinte valamennyi nagyobb megalitikus helyszínen áthalad, melyek között megtalálható Tiahuanaco, Puma Punku, Cuzco, Machu Picchu, Ollantaytambo és Saksaywaman.
Ezek a helyszínek kétségtelenül bizonyítják az ősi kultúrák összetettségét és technológiai fejlettségét. Még érdekesebb, hogy számos szerző szerint ezek a megalitikus helyszínek több ezer évvel idősebbek, mint az inka kultúra, ezért az útrendszer bizonyos részei szintén lehetnek több ezer évvel régebbiek.
Érdekes módon az inkák helyi legendái azt mondják, hogy ezeket a jelentős helyszíneket nem ők építették. Ha tehát nem az inkák, akkor kik építették?
Az egyik válasz az ősi inka legendákban található, amelyek olyan istenekről beszélnek, akik a Földre érkeztek, és segítettek annak a civilizációnak a kialakításában, amit ma ismerünk.
forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.com.es/2017/09/a-40000-kilometer-hosszu-okori-inka.html#more
A Kolumbusz előtti Amerikában ez az útrendszer volt a legkiterjedtebb és legfejlettebb közlekedési hálózat.
Az útrendszer kiépítése mellett azonban az inkák számos más dologban is rendkívüli teljesítményt nyújtottak. Az utakat feltárva kiderült, hogy több száz évnyi használatot követően még ma is jó állapotban vannak. Valójában annyira hihetetlen, hogy képesek voltak létrehozni az egész birodalomra kiterjedő infrastruktúrát, hogy sok szakértő egyetért abban, miszerint a valaha megalkotott egyik legszebb ókori építészeti alkotásról beszélhetünk.
Az UNESCO a következőket írja róla: "Az inkák több évszázadon keresztül építették és részben a pre-inka infrastruktúrára alapozták ezt a rendkívüli hálózatot, amely a világ egyik legszélsőségesebb földrajzi területén keresztül kapcsolódik az Andok hófödte csúcsaihoz (6000 méter) és a parthoz, miközben forró esőerdőkön, termékeny völgyeken és abszolút sivatagos területeken halad át. Maximális kiterjedését a 15. században érte el, amikor kiépült az Andok teljes hosszában és szélességében." (1)
A kifinomult úthálózat több mint 32000 kilométert fed le Ecuador, Peru, Bolívia, Argentína és Chile területén. Ám az ősi útrendszer egyik legelképesztőbb tulajdonsága az, hogy átszelte az Andokat, a hihetetlenül magas, meredek hegyeket.
Ez azt jelenti, hogy az ősi inkáknak alagutakat kellett fúrniuk a hegyekben és keskeny ösvényeket kellett vágniuk a sziklák felületein. Mindez arról árulkodik, hogy a közlekedés rendkívül fontos volt az ősi inkák számára. Az UNESCO 2014-ben ismerte el az inka útrendszert, mint világörökségi helyszínt.
Bonyolult útrendszerüket két fő célra használták. Az ősi inkák Chasqui-kat, vagyis küldöncöket használtak üzenetek továbbítására az egész birodalomban, emellett lámák és alpakkák segítségével szállítottak. A közönséges emberek nem utazhattak magáncélból az utakon hivatalos engedély nélkül.
A Chasqui-kat arra tanították, hogyan emlékezzenek és továbbítsák az üzeneteket. A Chasqui őrhelyek körülbelül 20 kilométerenként voltak egymástól az utak mentén az egész Inka Birodalomban. Amikor egy üzenetet adtak át egy Chasqui-nak, ő a következő őrhelyre indult és átadta az üzenetet a következő Chasqui-nak, aki ezután elindult a következő posztra, és így tovább.
De ami talán a legfontosabb tény az ősi inkák által épített ősi útrendszerrel kapcsolatban, hogy a kerék, az igavonó állatok, a fémeszközök vagy akár az írott nyelv használata nélkül hozták létre.
Már ez a tény is azt sugallja, hogy az inkák minden szempontból rendkívül fejlettek voltak. A komplex útrendszer lehetővé tette, hogy az inkák rendkívül erős és nagy kereskedelmi útvonalakat alakítsanak ki. Az ősi inkák tökkel, édesburgonyával, különböző gyümölcsökkel, például ananásszal és papajával, tollakkal, állati bőrökkel, edényekkel, kötelekkel, lámákkal, arannyal és ezüsttel kereskedtek, de az egyik legértékesebb kereskedelmi termékük a ruha volt, amit viseltek.
A bennszülött kecsuák szerint, akik az inka utakat járva nőttek fel azt mondják, hogy az út nem csupán fizikai, hanem kozmológiai út, a modern emberek pedig élő utaknak tartják őket.
A bolíviai utazó doktorok, a Kallawayák továbbra is használják az utakat, hogy újrahasznosítsák az energiájukat. Azt mondják, hogy az utaknak szelleme van. (2)
Az úthálózat emellett szinte valamennyi nagyobb megalitikus helyszínen áthalad, melyek között megtalálható Tiahuanaco, Puma Punku, Cuzco, Machu Picchu, Ollantaytambo és Saksaywaman.
Ezek a helyszínek kétségtelenül bizonyítják az ősi kultúrák összetettségét és technológiai fejlettségét. Még érdekesebb, hogy számos szerző szerint ezek a megalitikus helyszínek több ezer évvel idősebbek, mint az inka kultúra, ezért az útrendszer bizonyos részei szintén lehetnek több ezer évvel régebbiek.
Érdekes módon az inkák helyi legendái azt mondják, hogy ezeket a jelentős helyszíneket nem ők építették. Ha tehát nem az inkák, akkor kik építették?
Az egyik válasz az ősi inka legendákban található, amelyek olyan istenekről beszélnek, akik a Földre érkeztek, és segítettek annak a civilizációnak a kialakításában, amit ma ismerünk.
forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.com.es/2017/09/a-40000-kilometer-hosszu-okori-inka.html#more
Vár a Costa del Sol