Le digo a mis amigos... – helytelen?

A RAE és a spanyoltanárok természetesen szigorúan azt mondják, hogy ez „helytelen”, mert a névmást számban egyeztetni kell a részeshatározói funkciót betöltő főnévi csoporttal. Viszont ha rákeresünk a le digo a mis amigos és a les digo a mis amigos kifejezésekre, az elsőre csaknem háromszor annyi találatot kapunk, mint a másodikra – tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy nem csak az utóbbi helyes, sőt! Ne feledjük: hogy valami helyes-e vagy sem, kizárólag attól függ, hogy használják-e az anyanyelvi beszélők: ha igen és még elterjedt is, akkor nem mondhatjuk, hogy „helytelen”. Az, hogy a RAE szerint „ajánlatos a művelt normában az egyeztetés”, már a nyelvi illemtan kérdése – amitől persze még nem lesz nyelvtanilag helytelen...

Helytelen viselet? Ki dönti el?

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi áll az egyeztetés hiánya (diszkordancia) mögött. Megfigyelték ugyanis, hogy a nem egyeztetett le névmás többnyire akkor fordul elő, ha az állítmány megelőzi a mondat többes számú részeshatározóját; ellenkező esetben az előfordulások száma jelentősen lecsökken. Erről szintén magunk is meggyőződhetünk, ha ismét lefuttatjuk a keresést, most a következő bontásban (a találatok számával a cikk írásának időpontjában):

• le digo a mis amigos: ~ 1 000 000 előfordulás
• les digo a mis amigos: ~ 400 000 előfordulás
• a mis amigos le digo: ~ 20 000 előfordulás
• a mis amigos les digo: ~ 2 400 000 előfordulás

Érdekes ugyanakkor, hogy – az NGLE állításával* ellentétben – a többes számú les alak akkor is előfordul, ha a részeshatározó nyelvtanilag egyes számú, de emberek csoportját jelenti (le gusta a mi familia vs. les gusta a mi familia ’tetszik a családomnak’). Sőt, bizonyos kifejezésekben ilyenkor a többes számban egyeztetett les névmás a gyakoribb – vagyis éppen az előző jelenség fordítottja történik. Egyfajta magyarázat erre az lehet, hogy míg az előzőekben részletezett esetben a beszélők (talán fonológiai okokból?) „soknak érzik” a többes szám jelölését a részes névmáson, amikor az állítmányt követő részeshatározón már jelölve van, addig az utóbbi típusú kifejezéseknél az ellenkezője játszódik le, vagyis szükségesnek érzik jelölni azt, hogy az egyes számú főnévi csoport több személyre utal.

A spanyolban egyébként nem ritkák a hasonló nyelvtani egyeztetési „hibák” a jelentésbeli „logika” javára, és ez az írott, illetve a költői nyelvben is sokszor megjelenik. Zárásként, a spanyolul tudó olvasók részére egy feladványt is tartogatok a témával kapcsolatban: hol van nyelvtani diszkordancia az alábbi dalban? (Segítségül, a szövege itt olvasható.)

forrás:  elmexicano