Lalibela sziklába vájt templomai

Lalibela, a „13. század Jeruzsáleme” vulkáni    tufába vájt 11 templomával egyedülálló örökséget őriz. A Wollo provinciában található település 2500 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik, és 8484 lakója van (az 1994-es népszámlálás adata),  akik közül csaknem mindenki az Etióp Ortodox Egyház tagja.

A kisváros világszerte híres tizenegy monolitikus templomáról, amelyek – túlnyomórészt a többszintesek kivételével – vörös bazaltlávába lettek kifaragva. A templomok építése a 12-13. században, a Zagve dinasztiához tartozó Gebra Maskal Lalibela császár uralkodásának idején kezdődött, akit Szent Lalibela néven is emlegetnek. Valószínűleg összességében mintegy 100 év kellett az építéshez. Ma ezek a templomok a Világörökség részét képezik.

Lalibela Etióp Ortodox Egyháza hosszú múltra és hagyományra tekint vissza, és sok etióp keresztény számára  fontos zarándokhely. Ahogy Egyiptomnak a piramisok, úgy Etiópiának a lalibelai sziklatemplomok jelentenek világraszóló kincset. Tizenegy földalatti templom, mind sziklába vájva; senki nem tudja hogyan készültek, bár a legenda szerint az angyalok keze van a dologban. Mindegyik templom más és más méretű, némelyik kifejezetten hatalmas, és lenyűgöző. További földalatti folyosók, átjárók és udvarok csak azért készültek, hogy összekössék Isten földalatti házait. Ezer éve zajlanak itt az ortodox szertartások, és semmi sem utal arra, hogy az elkövetkező ezer évben ez máshogy lesz!
 

A minden oldalról zord hegyekkel körülvett Lalibelában olyan érzése támad minden utazónak, mintha több évszázadot repült volna vissza az időben. Etiópia egyik legnagyobb turisztikai vonzereje ebben a 11 monolitikus 13. századi templomban, az úgynevezett Új Jeruzsálemben rejlik. A 2630 méter magasan fekvő kolostorváros elszigetelt és távoli, ennek dacára máig fontos zarándokhely, ahová egyre többen látogatnak el.
 

Lalibela templomait a természetes sziklaágyban faragták ki, így azok teteje a talajjal egy szintben húzódik. Az építmények egy részét teljesen elfedik a mély árkok, míg mások barlangok mélyén rejtőznek. A templomokat alagutak és keskeny átjárók komplex labirintusa kapcsolja össze egymással, bennük kriptákkal, mesterséges üregekkel, keskeny járatokkal, tágas barlangokkal.

A 11 templomot egy évszázadon belül építették, mely igen gyorsnak számított annak idején, így nem véletlen, hogy a legenda úgy tartja, hogy a templomokat valójában nem is emberek, hanem az angyalok emelték.
Az mindenesetre biztos, hogy több tízezer munkás dolgozhatott egyszerre a templomokon. A lenyűgöző Bet Medhane Alem a legnagyobb templom, alapterülete 33×23 méter, magassága (illetve mélysége) nem kevesebb mint 11 méter. A vele földalatti összeköttetésben álló Bet Maryam templom kisebb, de díszítésben talán szebb nála.
 

 A templomoknak nem csak az építési módszerei ismeretlenek előttünk, de az ok is, amiért a sziklába vájták ezeket. A Bet Amanuel rendelkezik talán a legszebb faragásokkal Lalibela templomai között, míg a Bet Merkorios templomban egy 15. századi freskóban gyönyörködhetünk..
 

 A templomcsoport környékén minden hely biblikus elnevezésre utal: a közelben Jordánnak nevezett folyó folyik, az egyik helyen megtekinthető Ádám sírja, a közelben pedig a Sion-hegy magasodik… Egyértelmű, hogy a szándék egy második Jeruzsálem felépítése volt.

A Kebra Nagaszt/ az Etióp népi eposz/ szerint etiópia császárai a  bibliai Salamon király leszármazottai. Amint az a Bibliában olvasható (Királyok I. könyve, 10. rész, ill. Krónikák II: 9), Sába királynője meglátogatta a bölcs Salamont, a zsidók királyát. A Kebra Nagaszt szerint azonban egyszerű látogatásnál több is történt, aminek a végeredménye az lett, hogy Sába királynője, Makedá, Etiópiába hazatérve kilenc hónap múlva fiúgyereknek adott életet. A fiú, Menelik tizenéves korában útra kelt, hogy meglátogassa apját Jeruzsálemben. A látogatás megint csak több volt közönséges találkozásnál, minthogy annak végeztével Menelik és barátai (isteni sugallatra) egyszerűen ellopták a zsidók Frigyládáját, amely Isten és választott népe közötti szövetséget jelképezi. Hazatérve Menelik lett Etiópia első császára (a birodalmon addig nők uralkodtak).
 

A történetből két igazán lényeges következtetés adódik. Egyfelől döntő a trónöröklés kérdésében, hiszen csak Menelik leszármazottai formálhatnak jogot az uralkodásra. Másfelől a Frigyláda Isten akaratából Etiópiába került, vagyis Isten az új Jeruzsálemet Etiópiában építi fel, ezért az etiópok hazájukat kezdték „új Szentföldnek” tekinteni. Talán ez lehetett az épületkomplexum építésének hátterében.
 

 A később Etiópiába érkező katolikus misszionáriusok borzadva tapasztalták, hogy a magukat kereszténynek tartó Etiópok számtalan „zsidó” szokást gyakorolnak6 körülmetélés, szombat megtartása, zsidót isztálkodási és étkezési szokások stb/. Ebből származott az a magát sokáig tartó feltételezés, miszerint az etiópok a kereszténység felvétele előtt zsidók lettek volna.
 

A templomokat ezután a papok egymást követő nemzedékei tartották életben, akik megőrizték a díszes felületeket és a kéziratokat. Az út felől tekintve a komplexum szinte láthatatlan, a horizontot pedig az Abuna Joseph-hegy 4200 méter magas tömbje uralja.

A sziklába vésett templomairól híres város Etiópia első számú látványossága. Csak találgatni lehet hogy építtetői miért választották a sziklavájás nehéz és hosszadalmas munkáját egyszerűbb módszerek helyett. A zsidó és pogány szokásokat is használó etióp kereszténység különös tisztelettel imádja Szűz Máriát, a neki szentelt templom a hívők egyik legkedveltebb imahelye

Forrás: plantarium