1961-ben az angliai Darlingtonban másfél óra alatt 80 év múlt el

  Elméleti kérdés volt csupán a kis számú, ezzel foglalkozó kutató körében: vajon előfordulhat-e, hogy ezek a mindenhol jelenlévő, de számunkra érzékelhetetlen terek felbukkanjanak egymásban? Összecsúszhatnak-e, egymásba nyílhatnak-e, ha csak rövid időre is? Ez megmagyarázna sok eltűnést, amelyre egyelőre nincs magyarázat.

Aztán történt valami, ami ugyan nem magyarázott meg semmit, de némi támpontot adott az idő fogalmához. 1961 novemberében az észak-angliai Darlingtonban David Lowe negyvennyolc éves hivatalnok és negyvenkét éves felesége egyik este otthon ült lakásukban. A feleség hamarosan megunta a tévéműsort, és felment a hálószobába. Lowe még lent maradt. Utólag azt vallotta, valamivel több mint egy órát nézte még a filmet. Amint az véget ért, hamarosan Lowe is követte feleségét.
A hálószobában sötét volt és mélységes csönd. Lowe nem is kapcsolta fel a lámpát, levetkőzött, és már-már lefeküdt, de furcsa érzése támadt. Gyanús volt, hogy nem hallotta felesége lélegzését. Így hát mégis felkattintotta a lámpát...
Szörnyű látvány tárult eléje. A felesége már nem élt. A teste megbarnult és összeaszott. Az iszonyodó férj az ágyban egy múmiát talált. Nyitott szájából kiállt hiányos fogsora.
A rendőrök és orvosok később felfedezték, hogy a holttesten kívül más furcsaságok is vannak a hálószobában. Az egyik virágvázában elfeketült növényi maradványokat leltek; ezek valaha régen virágok voltak. De mikor? Az ágynemű és a bútorszövet is magán viselte az eltelt hosszú idő nyomait, holott Lowe-ék csak egy évvel korábban, újonnan vásárolták bútoraikat. Feltűnt még, hogy a padlót és a tárgyakat olyan vastag porréteg fedi, amilyen csak több év alatt rakódhatott le a szobában. Pedig Lowe-né, az elhunyt feleség még aznap délelőtt is kiporszívózta a hálószobát.
Lowe felismerte a halottban a feleségét, bár az ágyban talált test nem negyvenkét éves, hanem jóval öregebb asszonyé volt. Az elhunyt saját nagyanyjára hasonlított, akit Lowe régebben még ismert. A holttestet vizsgáló szakemberek az előzményeket nem ismerték; a boncolás során arra a megállapításra jutottak, hogy a halott körülbelül 85-90 éves nő volt, aki

A kép csak illusztráció

halála után legalább 20-30 évig temetetlenül feküdt, és holtteste a száraz levegőn mumifikálódott!
Csakhogy, mint tudjuk, az asszony - akinek két keze összezsugorodott, és feje is jóval kisebb volt, mint életében - a halála előtt és után mindössze körülbelül 80 percig volt egyedül a hálószobában. Mi történt hát ezalatt a Lowe-ház emeletén? Mitől szaladt előre az idő legalább 70-75 évvel? Talán egy másik dimenzió "csúszott át" a miénkbe, ahol az idő (a miénkhez képest) sokkal gyorsabban száguld? Percek alatt éveket? Lowe felesége elaludt az ágyban, és háromnegyed óra alatt csaknem ötven évvel lett ídősebb, majd - szintén álmában - meghalt, és a hátralévő közel fél óra alatt "évtizedeken át" feküdt holtan ágyában? Lehetséges, hogy ennyi idő elég volt neki a teljes mumifikálódáshoz? És ha tényleg más - egészen más! - viszonyok uralkodtak is a ház emeletén - hát miért csak ott? Semmilyen ehhez fogható, vagy erre csak távolról emlékeztető eseményt nem tapasztaltak a ház földszintjén, a szomszédoknál, vagy a tágabb környéken sem.
Az ügy annak idején nem kapott szélesebb nyilvánosságot, de szakmai körökben mindmáig keresik a rejtély megoldását.

forrás: tvr-hét 1993/43. szám