Kristálybarlang Mexikóban

A mexikói Chihuahua sivatag alatt elterülő Naica bányarendszerben található Kristálybarlangot (Cueva de los Cristales) még 2000-ben fedezte fel egy bányász testvérpár, Eloy és Javier Delgado, amikor 300 méternél is mélyebbre fúrtak a Naica-hegy leggazdagabb ólom, ezüst és cink bányájában. A Kristályok barlangja 30 méter hosszú 10 méter széles és itt található a világ legnagyobb 11 méter hosszú 55 tonna tömegű kristály képződménye.
  A kristályok kialakulása több százezer éve kezdődött, amikor a kalcium-szulfáttal telített és a magmától forró talajvíz beszivárgott a barlangokba, ahol 58˚C-on állandósult a vízhőmérséklet, melyen a kalcium-szulfát molekulái lerakódtak és létrehozták a hatalmas kristályokat. Tórium- és uránizotópos kormeghatározás alapján a legidősebb kristályok kora kb. 600 ezer évre tehető.

A kristálybarlangban uralkodó állandó hőmérsékleti körülményeknek köszönhetőn jöttek létre ezek a gigantikus nagyságú kristályok, egészen 1985-ig, mikor is a talajvízszint csökkentésén igyekvő bányászok kiszivattyúzták a barlang vizét, mit sem sejtve ekkor még erről a csodáról. Lehetséges, hogy a víz kiszivattyúzásával megpecsételődött a barlang sorsa. Egykoron a hatalmas kristálygerendák súlyát a víz tartotta, de most ennek hiányában idővel eltörhetnek.
 
A bányatulajdonos Penolas cég igyekszik megóvni a kristályokat, de az elsődleges tevékenység az ércbányászat, mely fúrással, robbantással jár, ez pedig súlyosan veszélyezteti a barlang épségét.
A mai napig csak néhány kiváltságosnak adatott meg, hogy megcsodálhassa ezt a természeti csodát. A kutató geológusok után egy angol tévéstáb is engedélyt kapott, hogy beléphessen a „kristályok Sixtus-kápolnája”-ba.

A hatalmas, futballpályányi méretű és mintegy két emelet magas Kristálybarlang mindazonáltal nemcsak rendkívül gyönyörű, rendkívül veszélyes is egyben: 45 Celsius fokos forróság uralkodik benne, levegője páratartalma pedig közel van a száz százalékhoz, életveszélyes kalanddá téve a föld alatti csoda meglátogatását. Mindez azonban nem tudta, nem tudja elvenni a kutatók és felfedezők kedvét a terem alapos feltérképezésétől: a 2008-ban lent járt csapatot a National Geographic Channel izgalmas filmjében egy újabb vállalkozó kedvű expedíció követi, mely immár nemcsak a Kristálybarlang áttetsző gipszkristályainak kialakulását igyekszik megfejteni, de abba a repedésbe is megpróbál behatolni, melyet a 2008-as expedíció tagjai találtak meg - és amely repedésnek a túlsó végén a földtudósok egy újabb csodaszép termet sejtenek.

A Kristálybarlang feltételezett párját a filmben ezzel egy időben egy másik vakmerő csapat is keresi. A Marc Beverly hivatásos sziklamászó vezette csoport a Robin Hole-ban, a bánya egyik szellőzőkürtőjében próbál meg aláereszkedni, hogy kikutassa azt a barlangot, mely a járat kifúrásakor leeresztett kamera rossz minőségű képein látható, és amely - a képek tanúsága szerint - a Kristálybarlangéhoz hasonló méretű gipszrudakat rejt a gyomrában.

Vajon létezik-e valóban a feltételezett „Második Kristálybarlang"? És ha igen, melyik csapat bukkan rá előbb? A magasból induló Marc Beverly-re és társaira a legnagyobb veszélyt a mélybe zuhanás jelenti, hisz a 600 méteres függőleges aknában egyetlen rossz lépés a biztos halált jelenti. A Kristálybarlang felől közelítőket pedig a szélsőséges hőség és páratartalom hátráltatja, melyek együttesen az orvosok szerint mindössze öt percig elviselhetőek az emberi szervezet számára...