A kőszáli kecskék hihetetlen képességei

2020, május 27 - 23:45 | Costa del Sol m...

A kőszáli kecskék (cupra ibex) a magas hegyeket lakják, ahol csupán kevés emlős állat tud megélni. Csak a leghidegebb téli időszakokban ereszkednek le valamivel mélyebben fekvő vidékekre.

A kőszáli kecskék félelmetes magabiztossággal mozognak a legszédítőbb szirtek között. Speciális, szétnyíló patáik megtapadnak a legkisebb sziklapárkányon is, ahonnan izmos hátsó lábaikkal öles ugrásokkal rúgják tovább magukat.

Látványos szarvakkal a bakok rendelkeznek, a nőstényeknek mindössze apró, sarló alakú szarva van. A kõszáli kecske jellemzően nyájban él, bár magányosan kóboroló példányokkal is lehet olykor találkozni. A fiatal hímek egy nyájban élnek a nőstényekkel és a gidákkal, a felnőtt bakok pedig egymással. Párzás idején a nyájak találkoznak, keverednek, a domináns bakok pedig félelmetes csatákat vívnak.

A többi növényevőhöz hasonlóan a kecskéknek valamilyen módon pótolniuk kell a sót és egyéb alapvető ásványi anyagokat, amikhez a fűből nem jutnak hozzá. Így természetes lelőhelyek után kutatnak, főleg nyáron, amikor a szervezetük a legjobban igényli ezeket. Ebben az időszakban megfigyelhetők, amint sziklás felületeket nyalogatnak, így jutva hozzá az arra kicsapódott sóhoz.

A gátak nagyon értékes só és ásványi anyag lelőhelyek. A gátfalak betonból készülnek, aminek a kezelési eljárása folyamán egy kalcium-alumínium tartalmú ásvány, az úgynevezett ettringit jön létre. A gátfal betonjának húsz százaléka ebből az anyagból áll.

Kizárólag a kőszáli kecskék képesek hozzáférni ehhez a tápanyagforráshoz. Mivel kiválóan másznak, fölkapaszkodnak a meredek, szinte függőleges gátfalon a téglák kiszögelléseit használva, hogy lenyalogassák az ettringitet a falfelületről. Hihetetlen magasságokba képesek fölkapaszkodni hasított patáik segítségével.

Az észak-olaszországi Cingino gát az egyik, de nem az egyetlen ilyen hely, ahol megfigyelhetők a kecskék gravitációt meghazudtoló mutatványai. Ez a viselkedésforma szintén észlelhető a lombardiai Barbellino gáton, valamint a Lago della Rossa gáton a Piemonte tartománybeli Valli di Lanzioban.