Kolombusz előtti őslakosság 90 százaléka halt meg az 1600-as évek elejéig Amerikában

Amerika felfedezését és gyarmatosítását követő száz évben kihalt az amerikai őslakosság 90 százaléka

A Kolombusz előttti Amerika népességéről nincsenek hiteles történelmi adatok. Az évszázadok folyamán sokáig csak olyan becsült adatok láttak napvilágot, amelyek a felfedezők túlzó beszámolóiból származtak.  Európával és Kínával ellentétben az 1492 előtti Amerikában élő őshonos társadalmak méretéről nem készültek feljegyzések.
Új tanulmányok szerint, a teljes amerikai népességre vonatkozó valamennyi becslés kombinálásával, az 1492-es évben 60 milliós népesség valószínűsíthető. Ebben az időben Európa népessége 70-78 millió fő korül alakulhatott.
  A Kolombusz előtti társadalmak a mezőgazdaságból tartották fent magukat. A lakosság számának becsléséhez jó kiindulási alap a korabeli mezőgazdasági területek számbavétele. Ebben sokat segítettek azok a régészeti leletek, amelyek nagy kiterjedésű megművelt területeket nyomait tártak fel, amelyeket azóta már visszahódított a természet. A tanulmányok megállapították, hogy 62 millió hektár földön, vagyis Amerika szárazföldi területének mintegy 10%-án folytattak gazdálkodást az őslakosok, amikor Kolumbusz megérkezett. Összehasonlításképpen, Európában 23%-át, Kínában pedig 20%-át használták az emberek a földnek.
    Ez több okra vezethető vissza.

A bennszülött amerikaiak ekkor még soha nem kerültek kapcsolatba azokkal a kórokozókkal, amelyeket a gyarmatosítók hurcoltak be, és úgynevezett "szűz talaj" volt a járványok számára. Azok a személyek, akik nem haltak meg a himlőtől, a következő influenza hullámban életüket vesztették. Azokat, akik ezt is túlélték, a kanyaró vitte el. A háború, az éhínség és a gyarmati atrocitások szintén megtették a magukét a nagy kihalás során.
Ez a 90%-os népességvesztés rendkívüli és meghaladja a hasonló járványokat, köztük Európában a fekete halált, ami 30%-os halálozási rátát eredményezett. Az 1600-as évek elejére 56 millió ember halt meg Amerikában, ami  a Kolumbusz előtti őslakosok 90%-a, és a Föld akkori globális népességének 10%-a. Ez a világ legnagyobb népességhez viszonyított kihalási eseménye.

Globális következmények

Ez az emberi tragédia azt jelentette, hogy egyszerűen nem volt elegendő munkaerő a mezők és erdők művelésére. Emberi beavatkozás nélkül a korábban kezelt tájak visszatértek természetes állapotukba, ezáltal elnyelték a szenet a légkörből. A természetes élőhelyek térnyerésének a mértéke olyan nagy volt, hogy elég szén-dioxidot távolítottak el a levegőből ahhoz, hogy lehűtsék a bolygót.
Az alacsonyabb hőmérsékletek visszacsatolást váltottak ki a szén-ciklusban, ami még több szén-dioxidot vont ki a légkörből, így kevesebb szén-dioxid szabadult fel a talajból. Ez megmagyarázza az antarktiszi jégmagokban 1610-ben megfigyelt szén-dioxid csökkenést, megoldva annak okát, hogy miért hűlt le rövid idő alatt az egész bolygó az 1600-as években. Ebben az időszakban a súlyos telek és a hideg nyarak éhínséget és lázadást okoztak Európától Japánig.

Acikk forrása: ujvilágtudat