Ismeretlen ősi technológiák

A régészek és a tudósok már régóta találgatják, hogyan faragták azokat a köveket, amelyek a perui  Sacsayhuamánban találhatók.

 
Ez a csodálatos fal gigantikus kövekből áll, melyek olyan nehezek, hogy még a modern gépek is alig boldogulnának velük, hogy a helyükre illesszék őket.
Jan Peter de Jong, Christopher Jordan és Jesus Gamarra kutatók szerint Cuzco gránit falainál bizonyítékokat találtak arra, hogy a köveket nagyon magas hőfokra hevítették fel, és a külső felületüket üvegesítették, amitől üvegszerűvé és simává váltak.
A megfigyelések alapján Jong, Jordan és Gamarra azt a következtetést vonták le, miszerint az építők "valamiféle csúcstechnológiájú eszközt használtak arra, hogy megolvasszák a kőtömböket, amelyeket ráhelyeztek a következőre, és hagyták kihűlni a kirakószerűen sokszög alakú blokkokat, amíg meg nem keményedtek a helyükön."

Az új kövek közel tökéletes pontossággal illeszkedtek a már meglévő kövekhez, de saját, különálló blokkokat alkottak egymáson, hogy aztán újabb blokkok kerüljenek az elkészült tömbök köré, és gyakorlatilag "beleolvadjanak" a falakban a pozíciójukba.
"Ezen elmélet szerint még mindig lehettek fűrészek és fúrók, melyekkel formára vágták és alakították a kőtömböket, ahogy a falakat összeállították," - írta David Hatcher Childress az 'Ősi technológia Peruban és Bolíviában' című könyvében.
 
Jordan, de Jong és Gamarra azt mondják, hogy a hőmérsékletnek el kellett érnie az 1100 Celsius fokot, és számos régészeti lelőhely Cuzco környékén, köztük Sacsayhuamanban és Qenkoban a vitrifikáció (üvegesedés) jeleit mutatja.

Vannak ugyanakkor arra utaló jelek, hogy az ősi peruiak ismertek egy növényt, melynek leve megpuhította a sziklákat úgy, hogy szorosan illeszkedő kövekből tudtak falakat emelni.
Fawcett kutatásai' című könyvében Fawcett ezredes elmondta, hogy a helyiek legendái szerint a köveket egy folyadék segítségével illesztették össze, melyek használatával a kövek képlékennyé váltak, mint az agyag.
 

Brian Fawcett, aki apja könyvét szerkesztette a következő történetet mondja el lábjegyzetben:

"Egy barátja, aki egy bányászati táborban dolgozott 4200 méter magasan Cerro di Pascoban Peru középső részén, felfedezett egy korsót egy inka vagy inka előtti sírban. Kinyitotta az üveget, azt gondolva, hogy az chicha, egy alkoholtartalmú ital, feltörve a még érintetlen ősi viaszpecsétet. Később az üveg véletlenül felborult egy sziklán."

"Körülbelül tíz perc múlva a szikla fölé hajoltam, és közömbösen megvizsgáltam a kifolyt folyadék tócsát. Már nem volt folyékony; az egész folt alatt a szikla puha volt és nedves, mint a cement! Olyan volt, mintha a kő megolvadt volna, mint a viasz hő hatására," - írta könyvében Fawcett.
Fawcett úgy gondolta, hogy a növényt a Pyrene folyónál lehet találni Peruban, és úgy jellemezte, mint aminek sötét vöröses levelei vannak, és körülbelül 30 cm magas.

Egy másik történet egy biológus megfigyelését említi egy ismeretlen amazónai madárról. A kutató nézte a madarat, ahogy fészket rak egy sziklafalba, miközben egy gallyal dörzsölgette. A gally nedve feloldotta a sziklát, miközben a madár egy olyan üreget készített, amelyben kialakíthatta a fészkét.

Mivel a kövek meglágyítása egyes tudósoknak valószínűtlennek tünt, ezért megpróbálták más módon létrehozni ezeket az alkotásokat.

Jean-Pierre Protzen francia kutató kísérletet tett, hogy lemásolja Sacsayhuaman és Ollantaytambo megépítését. Protzen hosszú hónapokat töltött Cuzco környékén, miközben különböző módszerekkel kísérletezett, hogy formáljon és helyére illesszen olyan hasonló köveket, melyeket az inkák (vagy megalitikus elődeik) használtak.
Azt találta, hogy a kövek bányászata és összeillesztése kő kalapácsokkal megvalósítható, melyeket nagy számban találtak a környéken. A kövek precíziós illesztése szerinte egy viszonylag egyszerű dolog. Addig kalapálta a homorú mélyedéseket, amelybe az új kövek kerültek sok hiba és próbálkozás árán, mígnem pontosan egymásba nem illettek. Ez a kövek folytonos emelgetése és helyre illesztése közbeni folyamatos megmunkálást igényelt. Ez a folyamat nagyon időigényes, egyszerű és működik, de nem ad magyarázatot a több tonnás kövek emelgetésére.
  Protzen arra a következtetésre jutott, hogy még sok rejtélyt kell megoldani. Képtelen volt rájönni, hogyan szállították és kezelték az építők a nagyobb kőtömböket.

Protzen próbálkozásai rámutatnak arra, hogy a modern tudomány még nem tudja megmagyarázni vagy lemásolni Sacsayhuaman és Ollantaytambo építészeti bravúrjait. - írja az újvilágtudat