India csodái: Ajanta barlangok

Indiában, Aurangabad ősi városától néhány órányira találhatók a híres Ajanta-barlangok. Ezek már a feledés homályába vesztek, mikor 1819-ben John Smith, a 28. Királyi Lovasezred tisztje vadászat közben rájuk talált. A Waghora folyó kanyarulata fölött félkörívben fekvő sziklába vájt templomok a három ősi vallást (a hindu, a buddhista és a jain) mutatják be freskóikon és szobraikon keresztül.
A 31 barlang nem a természet műve, hanem sok ezer emberi kéz alkotása. Munkások ezrei pusztán véső és kalapács segítségével vájták ki a vulkanikus bazalt sziklából ezeket a barlangokat. A barlangokat két időszakban készítették, a régebbiek i. e. a II. századból valók a újabb csoport tagjait pedig i. u. 400-600 körül vájták ki.
Mintegy hetvenhat méter magasan alakítottak ki egy utat a hegy oldalába, ahonnan a barlangok nyílnak. Mindegyiktől lépcső vezetett a folyóhoz, illetve a különböző szinteken lévő barlangokat is lépcsők kötötték össze. Maradványaik ma már csak helyenként láthatók
Az i. e. 2. század környékén a buddhizmus államvallás lett (hínajána irányzat), így az építményektől elvárták, hogy azok jellemzőikben kövessék a vallás uralkodó szerepét. A barlangokat templomként használták.  Mivel a főhajóba csak a papok léphettek be, az oldalhajók itt valójában egyfajta körfolyosók, hogy a hívek körbe tudják járni a sztúpát
Néhány barlang kolostorként szolgált. Ezekben hatalmas termek vannak, bennük apró szobákat alakítottak ki, melyek a fő helyiségből nyíltak. Ezekben a cellákban éltek a szerzetesek. E cellák némelyikében az ágyakat is a sziklából vésték ki, még a ˝párnák˝ is, melyeken a szerzetesek nyugovóra helyezték fejüket, ilyen módon készültek.

Az i. sz. 5. és 6. században, vagyis a buddhizmus késői, mahájána irányzat korszakában, már kifejezetten gazdagon díszítették a szentélyeket, az oszlopokat más-más díszítő motívumokkal látták el. Jelentősen megnőtt a Buddha-szobrok száma, és a korábbi, szimbolikus szerepet betöltő sztúpa is egyre inkább szobrászati alkotássá vált.

Az építkezés folyamata fordítva, vagyis felülről lefelé haladt. Először a sík homlokzatot alakították ki a sziklafalon, amelyre felvázolták a leendő formákat, majd a boltozat tetejének vonalában vízszintesen kezdték befelé vájni, a csarnokat, illetve a hajókat a tervezett hosszban. Csak ezt követően haladtak lefelé, a padló szintjéig. Egy-egy csarnokot néhány évtizedig vájtak, faragtak, méghozzá közös munkával, a kor adta egyszerű eszközökkel, így az egyes barlangokhoz nem kötődnek építészek nevei. Ezért kiemelkedő az elvégzett munka egységesen magas színvonala, stílusa, kimunkáltsága

A barlangrendszerben az i. e. 2. és i. sz. 6. század között szerzetesek éltek, valamint monszun idején menedéket nyújtott a rászorulóknak. A 7. század közepe táján a helyet elhagyták a szerzetesek, és többségükben az egyre erősödő ellorai buddhista közösséghez csatlakoztak. A 7. század végére a buddhizmus vezető szerepe véget ért, és a következő században tovább hanyatlott, míg végleg háttérbe nem szorult.

 

A barlangok belsejét borító festmények több mint 1500 évesek, fantasztikus, hogy már 1000 évvel Leonardo vagy Michelangelo előtt ismerték a perspektivikus ábrázolást.

A fantasztikus Ajanta-barlangok 1983 óta az UNESCO Világörökség részét képezik.

Forrás: Az interneten található adatok