Igazi versenyautó közlekedhet a közutakon

Szerencsére korábban már két másik példányát forgalomba engedték, és ez segíthetett Claudiónak is. Az egyik már régen, és csak rövid időre kapott rendszámot, a másikat, a 030 számút azonban az a Rossi gróf birtokolta, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a Martini akkoriban a Porsche szponzora lett. Rossi ezüstszínű, bőrkárpitos 917-ese pedig attól kezdve forgalomban van, hogy a hetvenes évek végén leszerelték a versenyzésből.

Már csak azt kellett bebizonyítania Claudiónak, hogy a saját 917-ese teljes egészében megegyezik Rossiéval, ami nem ment egyszerűen. A 037 számú példányt ugyanis félkészen adták el a vászontetős BMW-iről ismert Baur karosszériaépítő cégnek a hetvenes évek végén, ahol évtizedekig darabokban állt. Majd egy amerikai gyűjtőhöz került, aki egy Long Beach-i specialistával összeszereltette, és 2004-ben ment is vele egy daytonai találkozón.

A Porsche még az olyan prototípusok utóéletét is követi, mint amilyen a 917-es, ezért készséggel igazolták, hogy eredeti darabról van szó, és az alkatrészek 95 százaléka is eredeti Porsche-termék, ezért a képeken látható példány a legeredetibb a szériából. Ráadásul kiváló állapotnak örvend, hiszen mivel nem készült el a gyárban, ezért nem is versenyzett akkoriban, úgyhogy sosem törték össze.

Nehéz elképzelni, hogy micsoda élmény lehet a Porsche 917 vezetése. 4,9 literes, tizenkét hengeres bokszermotorja ma is képes 600 lóerőre, és figyelembe véve a tényt, hogy csupán 600 kilogrammot nyom, kevesebb, mint fele annyit, mint egy új 911 GT3, egyszerűen nincs ellenfele az utakon. Két hónapnyi papírmunkába telt Claudiónak, mire meglett az áhított rendszám, és most kiélvezheti a Porschét az olasz és a francia Riviéra kanyargós útjain.
A versenyautó bőven átfér az autópélya fizetős kapujának sorompója alatt.

A rendőrök meg csak nézik, mikor a nem mindennapi versenyautó beáll a forgalomba