Honnan ered a Valentín nap

A február14-én ünnepelt Valentin-nap kialakulása a Római Birodalom idejére vezethető vissza. Az ókori Rómában, február 14.-e Juno tiszteletére adott ünnepség volt (Juno volt Jupiter társa, a római istenek és istennők királynője, de számon tartották őt úgy is, mint a nők, a szülés és a házasság istennőjét is). A következő napon, február 15.-én kezdődött Luperkalia ünnepe, ami tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a rosszindulatú Lupercus istent.

Az egyszerű nép fiatal férfiainak és lányainak élete szigorúan el volt választva egymástól. Azonban a Luperkalia fesztivál előestéjén, papírra írták a római lányok neveit és egy üvegbe tették őket. Minden fiú kihúzott egy papírt és a rajta szereplő lány lett a partnere a fesztivál alatt. A fiatalok párosítása néha egész évre szólt, és gyakran szerelem, majd házasság lett belőle.

II. Claudius császár uralkodása alatt Rómának számtalan véres és népszerűtlen intézkedést kellett elviselnie. A kegyetlenségéről híres Claudius nehezen szerzett katonákat, akik csatlakozhattak volna seregéhez. Úgy vélte, ennek legfőbb oka az, hogy a római férfiak nem akarták elhagyni szeretteiket és családjukat. Claudius egyszerűen oldotta meg a hadsereg bővítés ügyét.  Rendelettel korlátozta a házasságot és jegyességet a birodalomban, hogy az érzelmileg szabad, családtól független férfiakkal megerősítse csapatait. 
Szent Valentin jóságos római pap volt ebben az időben, aki nem értett egyet ezzel a drákói rendelettel és titokban párokat adott össze. Ezzel kivívta a császár rosszallását ami számára kellemetlen következményekkel járt.  I.sz. 270. körül halálra ítélték és kivégzték. A pontos évszámot nem de a napot, február 14-ét, megjegyezték a krónikások mivel Luperkalia ünnepe előtti napra esett.
496-ban – mások szerint 498-ban - I. Gelasius pápa már elrendelte az ekkor már szentnek tartott Valentin (magyarul Bálint) ünnepét, és Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett.

Az idők folyamán országonként különböző szokások társultak ehhez a naphoz. Az angoloknál a legismertebb szokásnak az számított, hogy az első ellenkező nemű személyt, aki szembejött az utcán, Valentinnak kellett szólítani. A franciáknál nem csak a szeretet és a szerelem napja február 14, de a flörtölés ünnepnapja is volt. A középkori szokás szerint a férjes asszonyok látványosabban flörtölhettek, férjüknek pedig ezt el kellett nézni.

A temperamentumos olaszoknál egy igazán romantikus szokás társul Valentin-naphoz. A szerelmesek egy lakattal szimbolizálják kapcsolatukat, összetartozásukat. Jelezve, hogy szerelmüket semmi és senki nem bonthatja fel, a lakat kulcsát vízbe dobták. Az Egyesült Államokban napjainkban üdvözlőlapokat és apró ajándékokat küldenek egymásnak a szerelmespárok.

A római katolikus naptár szerint 1969-ig Szent Valentin ünnepét február 14-én tartották, de ekkor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.