A Vatikánról szóló hírekben gyakran találkozni a pápa jellegzetes ruházatú testőrségével. Nevüket mindenki ismeri:

Svájci Gárda.

De gondolkoztak már azon, hogy vajon miért svájciak védik az Olaszországba ágyazott állam fejét? És hogy miért néznek úgy ki, mint a reneszánsz mutatványosok?
 

Svájcról manapság a legelőktől a csokin és a síelésen át a bankszámlákig csupa békés és nyugodt dolog juthat először eszünkbe. Pedig a 15. században még egészen másról voltak híresek: ők adták Európa legfélelmetesebb zsoldosait.

Mivel Svájc akkoriban szegény ország volt, sokan próbáltak szerencsét külföldön, és a katonák jó pénzt is kerestek, mert hűséges és verhetetlen harcos hírében álltak, részben az először általuk alkalmazott lándzsás harcmód miatt. Több uralkodó is alkalmazta őket, a személyes testőrség mellett gyakran a birodalmi seregekbe integrálva is. Az első ilyen egység 1497-től működött a francia király szolgálatában.

Tőle irigyelte meg őket II. Gyula pápa is, ezért rendelt is egy 150 fős különítményt, amely Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével három hónapos út végén, 1506-ban vonult be a Szent Péter térre, és azóta, náhány éves kihagyásokkal, ők védik az éppen aktuális egyházfőt.
A svájci alkotmány 1874-ben megtiltotta, hogy idegen hatalmak svájci katonákat toborozzanak a seregeikbe. Ez alól csak a mindenkori pápa személyes testőrsége kapott felmentést, ekkortól tekinthető a vatikáni különítmény a nagybetűs Svájci Gárdának.

Az egyetlen nagyobb csatát Róma 1527-es feldúlásakor kellett megvívnia a svájciaknak, akkor a május 6-i ostrom során 147-en haltak meg VII. Kelemenért. Azóta ennek az önfeláldozásnak állít emléket, hogy az új gárdisták ezen a napon esküsznek fel.

A világ legkisebb hadserege ma 110 tagból áll, és egyáltalán nem csak dísznek tartják őket. A II. János Pál elleni, 1981-es sikertelen merénylet óta kemény kiképzést kapnak, és a kard-alabárd kombináció mellett a gépfegyverrel és más modern fegyverekkel is jól bánnak, illetve szorosan együttműködnek a hagyományosabb megjelenésű vatikáni csendőrséggel is.

A gárda egyébként nemcsak a nevében és ruházatában őrizte meg eredetét, a mai napig Svájcból toborozzák az új tagokat. Ezen kívül feltétel még, hogy a jelölt egyedülálló, katolikus férfi legyen, legalább 175 centi magas, feddhetetlen előéletű, és a jelentkezés előtt két évet szolgáljon a svájci hadseregben. Meglepően nagy a rotáció, két-három évnél tovább általában egyikőjük se szolgál a Vatikánban. Ez persze már csak azért is érthető, mert az ő életük se könnyű, Ferenc pápa alatt például az egyházfő túl spontán viselkedése okoz nehéz perceket a védelmét biztosító gárdistáknak. - írja az Index