Hajóbérlés anno (II.rész)

Előző rész

Hajóbérlés anno II.rész

Bogláron a kölcsönzõben már délelõtt megkaptuk a hajót, egy ALU 15-ös túra jollét. Ez a típus nem volt szép, nem volt gyors, nem volt kényelmes. Egyetlen nagy elõnye volt, hogy volt. A nyári szezonra általában már kora tavasszal lefoglalják a hajókat. Valaki visszamondta ezt a hetet, így jutottunk fõszezonban hajóhoz. Ez kisebbfajta csodának számított abban az idõben.
Átvettük a hajót. Átnéztük a vásznakat, a kötelezõ tartozékokat. Még azt is megnéztem, mennyi a fenékvíz, Minden rendben, mehetünk.
Nem is reméltem, hogy ennyire problémamentes lesz a behajózás. Hamar felszereltünk. Pontosabban hamar felszereltem. Tibi a fürdõruhás lányok vizslatásával volt elfoglalva, Gyuri életében nem látott közelrõl vitorlást, így hát maradtam én, mint gyakorlati ember. Kötelek, vásznak, csigasor, horgony. Minden a helyén, indulhatunk. Jó széllel futottunk ki elsõ napi célunk, Tihany felé. Sütött a nap, kellemes délnyugati a szél, ideális vitorlázó idõ. Nagyon élveztem az utat. Gyuri néha panaszkodott egy kicsit, hogy a hajó hintázik a hullámokon, meg dõl, meg nyomja a derekát a háttámla, meg erõs a nap és fúj a szél. Különben jól megvolt.

A Tihanyi kikötõhöz késõ délután érkeztünk. A kikötõ öblében kiadtam a „parancsot”.
Tibinek már volt némi vitorlázó gyakorlata, neki szántam a szakmai részt.
„Tibi! Amikor szólok, ereszd le a vásznakat.”
Gyurinak egyszerû feladatot adtam.
„Menj az elejére! Mielõtt a hajó orra hozzáérne a parthoz, csak lépj ki a mólóra, aztán fogd meg a hajó elejét.!”
„Azt mondtátok, nekem nem kell semmit sem csinálnom!” –méltatlankodott.
„Ha nem akarsz a hajón megöregedni, egyszer úgy is ki kell lépned a partra. Most te mehetsz elsõként.” Érvelésem meggyõzte, elõre ment.

Én terveztem, de a sors másként döntött. A kellõ pillanatban Tibi nem tudta lehúzni a vásznat, a szél továbbra is lendületesen vitt minket a móló felé. A hátul bedobott horgony csak fékezte, de nem fogta meg a hajót. A nagy sebesség miatt Gyuri nem mert kiugrani a partra. A hajó jelentõs sebességgel futott neki a beton mólónak. Ki is tört a betonból egy darab. Még szerencse, hogy ennek a típusnak ilyen kemény az eleje. A hajón némi karcoláson kívül nem látszott más sérülés.
Gyomrunk sürgetõ jelzésére hamar túltettük magunkat dicstelen kikötésünkön. Még útközben eldöntöttük, hogy az apátság melletti étteremben feledjük az elsõ nap izgalmait. Tibi, Gyuri gyorsan húzkodta kimenõs ruháját.
„Várjatok! Csináljuk meg a fekvõhelyeket mielõtt elmegyünk. Este sötétben nem jó ezzel szórakozni.” Kelletlenül, de igazat adtak nekem. Gyorsan felfújtuk Gyuri matracát betettük a kabinba a két szélsõ fekhely közé, pokrócokat rá, aztán mehetünk.
Az étteremben kitört belõlünk az egész nap visszafojtott izgalma. Ettünk, ittunk, lazítottunk. Felelevenítettük a nap történéseit, Tibi nagy kalandját. Ugyancsak besötétedett mire visszaértünk a kikötõbe.
De jó, hogy megágyaztunk! Csak eldõlünk és alszunk reggelig. Mindenki fáradt, mindenki álmos. Kiszívta belõlünk az erõt a túra elsõ napja. Bemásztunk a kabinba. Gyuri eldobja magát a matracán, majd felkiált.
„Itt minden csupa víz!”
Valóban. A hajó aljában 15-20 cm magasan állt a víz. Gyuri matrac ágya békésen lebegett az egyre emelkedõ fenékvízen. Ezek szerint az ütközésnek nem csak az a néhány karcolás lett a következménye. Nagyobb volt a baj. Gyuri egy darabig elkeseredetten nézete az elõre hátra úszkáló gumimatracát, aztán megkeményedtek arcvonásai és csak ennyit mondott.
„Nekem ebbõl elég volt. Hazamegyek” Hiába kértük, hiába marasztaltuk, semmi nem gyõzte meg. Összecsomagolt és tényleg elment. Máig rejtély elõttem, hogyan tudott éjszaka a tihanyi kikötõbõl Budapestre eljutni.
Ketten maradtunk Tibivel. Mozgalmasan telt az éjszaka. Felváltva meregettük a vizet a hajó aljából. Reggel felé a víz már félóránként elérte a kritikus szintet. Beláttuk, így túrázni nem lehet. Meg kell javítani a hajót!

Befejező rész:  http://www.costadelsolmagazin.com/content/hajoberles-anno-iiiresz