Granadai séta

2013, szeptember 17 - 12:24 | Costa del Sol m...

Andaluzia Gyöngyszeme

Granada az arab hódítás elõtt jelentéktelen kis település volt a Sierra Nevada északi lábainál. Mikor 711-ben, a hódító berberek ide érkeztek, Garnatha Alyehudként ismert zsidó közösség élt itt. Egyes kutatók szerint nevét is innen kapta. (Garnatha = Granatha = Granada) A települést a mórok XIII.-XIV. századra Európa talán legjelentõsebb kulturális központjává tették. A város a Naszrida uralkodók 250 éves uralkodása alatt élte kulturális és gazdasági fénykorát. Lakossága elérte a 400 000 fõt. Virágzott a kereskedelem, a kézmûipar, a mezõgazdaság. A természeti kincsekben gazdag vidéken aranyat, ezüstöt, rezet, bányásztak. A mezõgazdaságban meghonosították a fejlett öntözéses gazdálkodást. Kórházak, egyetem, pénzverde, fürdõk, szolgálták az egymás mellett békésen élõ muszlim, keresztény és zsidó lakosságot. Granada ma is lüktetõ élettel teli nagyváros. A mai belvárosban egymást érik a hangulatos utcák terek. Szinte mindenhol meg lehet pihenni. Leülhetünk egy belvárosi park, vagy házakkal körülvett tér árnyas padjaira, vagy egy kis vendégló, vagy egy kávézó utcán lévõ asztalaihoz és gyönyörködhetünk a régi épületekkel tûzdelt utcák hangulatában. Néhány kép a mai belvárosról

Azonban a város legjelentõsebb mûemléke az ALHAMBRA. Ismert története a XI. századra nyúlik vissza. Ekkor a város feletti jól védhetõ dombon egy zsidó származású mór vezér, Juszuf Ibn Nagralah, hozzákezdett egy palotát is magában foglaló erõd építéséhez. A hely kitûnõ választásnak bizonyult. A Naszridák, a következõ 250 év uralkodó dinasztiája tovább fejlesztette és az akkori világ építészeti csodájává tette az Alhambrát. (Az Alhambra jelentáse: Vörös Erõd) A különféle útikönyvekben, leírásokban, kiemelt helyen írnak az Ahambra falain belül elhelyezkedõ, Naszrida uralkodók palotájáról.

Az Alhambra látványa a szemközti doboldalról A palota az Alhambra keleti részén egy fallal körülvett részben épült. A fal jelentõs részét a keresztény idõkben lebontották. A több mint két évszázad alatt az elsõ palotát még kettõvel bõvítették. A bejárat az európai építészeti stílustól eltérõen nem az epületegyüttes központjában, hanem egy oldalsó pátióból nyílik.

Az ajtón belépve, csak egy tágas folyosóra jutunk, amely elvezet a legrégebben, 1250 körül épült palota fogadóterembe.

Ezt a helyiséget a keresztény idõkben a karzattal kicsit átalakították, de ennek ellenére megmaradt eredeti hangulata. Tovább haladva egy tágas belsõ udvarra jutunk, melybõl a következõ palota termei nyílnak.

Az udvar másik végérõl, a trónterem bejáratából visszanézve, látszik a a karcsú oszlopokkal határolt mór szárny fölé magasodó, annak légies látványát elnyomó reneszánsz palota szürke kõfala. A következõ palota díszudvara talán az egész épületegyüttes legismertebb része. Ez a híres oroszlános udvar. Sajnos ott jártamkor az kõoroszlánokat elvitték restaurálni. Helyüket a környezetbe nem illõ, ideiglenes barna pavilonnal fedték le. Az udvart határoló karcsú oszlopok, a mór építészet csúcsát jelentõ díszítések, ámulatba ejtik a látogatót. És mindez az 1300-as évek elején készült!

Ebbõl a belsõ udvarból nyíló szobák egyikében laktak az uralkodó nõvérei. Az uralkodó hatalmi megfontolásból hozott rendelete miatt, csak ezeken az ablakon át leshettek ki a következõ udvaron lévõ, számukra megközelíthetetlen belsõ kertbe.

A harmadik palota csodáin túljutva vethetünk egy pillantást az Alhambra keleti oldalára nézõ dombokra.

Ezután véget ér a palota látogatható része. A kijáratnál jellegzetes kapu õrzi a mór hangulatot.

Búcsúzóul egy kép, amely érzékelteti a mór kertépítés nagyszerûségét. Ezt a kertet a szellõs nyári lakkal, az egyik Naszrida uralkodó építette a fiának.