Jelenlegi hely
.
A Földközi-tengerben ismét felbukkant a nagy fehér cápa
Alig egy hete történt, hogy spanyol tengerkutatók a népszerű turistaparadicsomnak számító Baleári-szigetek térségében egy öt méteres nagy fehér cápát figyeltek meg, közvetlenül a felszín közelében. A Natura olasz tudományos-ismeretterjesztő portál most arról számol be, hogy hétfőn a Földközi-tenger észak-afrikai partszakaszán akadt hálóba egy szintén megtermett példány.
Hétfőn a tunéziai Zarzis partjától alig két kilométeres távolságra, tonhalhalászok hálójába akadt egy négy méter hosszú és 780 kg súlyú nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias).
A ragadozó a legnagyobb valószínűség szerint egy halrajt követve úszott be a kerítőhálóba, amelybe beleakadt, és elpusztult. A halászok partra vitték a cápa tetemét, amelyet így sikerült pontosan lemérni.
A tunéziai Zarzis közelében hálóba akadt négy méter hosszúságú nagy fehér cápa
Egy-egy mediterrán cápaészlelés után többször felvetődik az a kérdés, hogy a turisztikailag frekventált területnek számító Földközi-tengerben csak alkalmi vendégnek, vagy pedig rezidens fajnak számítanak-e a nagy fehér cápák?
A nagy fehér cápa rezidens fajnak számít a Földközi-tengerben
Dr. Alessandro De Maddalena, a Milánói Egyetem tengerbiológia professzora, és a földközi-tengeri nagy fehér cápák nemzetközileg elismert szaktudósa a Natura portálnak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a nagy fehér cápák nem az Atlanti-óceánról időnként betérő vendégnek, hanem a mediterrán tengeri élővilág honos fajának számítanak, hiszen az első tudományos leírásuk is innen származik.
A Földközi-tengerben élő nagy fehér cápák folyamatosan vándorolnak, mozgásuk szigorúan a kékúszójú tonhalak (Thunnus thynnus) vándorlását követi, a mediterráneum egész területén.
Kékúszójú tonhalak Málta környékén
Nem véletlen, hogy a Földközi-tengeren a legtöbb nagy fehér cápa észlelés a nyári hónapokra, május és szeptember közé esik, mivel ez a tonhalak reprodukciós, ívási időszaka is.
Azt a tényt, hogy a Földközi-tengerben élő populáció rezidens, a mediterrán nagy fehér cápák genetikai jellemzői is alátámasztják, amelyek több vonatkozásban eltérnek a világtenger más területén élő fajtársaikétól. A rezidens jellegre utal továbbá, hogy a Földközi-tenger egyes térségei bizonyítottan szaporodási területnek számítanak.
Egészen az 1960-as évek végéig, illetve az 1970-es évek elejéig viszonylag rendszeresnek voltak mondhatók a nagy fehér cápa észlelésekről szóló beszámolók a Földközi-tenger különböző vidékeiről, így köztük az Adriai-tengerről is.
Az 1970-es években az olasz partvidéken kifogott óriási nagy fehér cápa teteme
Az elmúlt harminc évben viszont szabályosan eltűntek a nagy fehér cápák, az észlelések száma rendkívül megcsappant. Mindez azzal hozható összefüggésbe, hogy az 1990-es évekre szinte kihaltak a kékúszójú tonhalak a kíméletlen túlhalászás miatt. Az elmúlt két évtizedben meghozott szigorú intézkedéseknek és halászati kvótáknak köszönhetően azonban a tonhalak állománya ismét növekedésnek indult. Erre vezethető vissza, hogy a 2000-es évek elejétől a nagy fehér cápák állománya ismét gyarapodni kezdett.
Az Adriai-tengerre is a 2000-es évek elején érkeztek vissza a nagy fehér cápák. Ennek első jele az a szándékolatlan fogás volt, amikor 2003, június 24-én hajnalban a horvátországi Jabuka mellett egy 5 méter 70 centiméter hosszú, két és féltonnás tömegű nagy példány akadt a horvát halászok hálójába.
A nagy fehér cápáknak igen rossz és félelmetes a hírük különösen Steves Spielberg „Jaws", nálunk „A cápa" címen vetített filmjének hatására. Pedig valójában annak, hogy valakire nagy fehér támadjon rá a mediterrán vizeken, körülbelül akkora az esélye, mint hogy megnyerje az ötös lottót.
A Földközi-tenger mellékén fekvő európai országokban a nagy fehér cápa kivétel nélkül szigorú törvényi védelem alatt áll. Európában először Málta nyilvánította védetté a fajt, még 1991-ben.
Vár a Costa del Sol