Fogel Frigyes aktuális gondolatai

Egyre többen ismerik Fogel Frigyes nevét. Mint operatőr és a Kulturális Kreatívok oszlopos tagja egy élhetőbb világért, igazságosabb társadalomért emeli fel szavát és kameráját.  Az alábbi gondolatait facebookon tette közzé.

“És mi most itt vagyunk”, híreket hallgatunk, mely mindig és újra arról szól… Miről is? Hogy mit mondtak rólunk, és mik is vagyunk.
Hogy higgyük el: ez mind mi vagyunk. Évekig hallgatunk, bólintunk, vagy nagy néha dünnyögünk, dühöngünk, legyintünk, ásítunk, ha már túl sokszor hallottuk - ugyanazt. Telnek az évek, és még mindig ugyanaz…
Külföldön kérdezik, ezeknél meg mi van? Vállunkat vonjuk csak, ki tudja, honnan jön ez? Ki mondja, miért mondja, s miért is hisznek nekik?
Eddig ez talányos, de most itt látjátok egy régi-új filmemet.
Évekkel ezelőtt sokan lehurrogták, de most azt látom, hogy egyre időszerűbb. Kérdezek újra, mert egyre csak késik a felelet.

Prózaibban:
nem oly vidám ez a tavaszelő. Egyre több az “oldalazás”, a negatív mantra, alacsonyan röpködnek a minősítő jelzők, már a rádiót sem szeretjük bekapcsolni. Egyes nevek szitokszónak számítanak – és más nevek is: kinek melyik.
Vajon gondolkodtunk-e már azon, ismerünk-e olyan rendszert, ami törvények és felelősségvállalás nélkül fenntartható? És a saját életünkért tudjuk-e vállalni? Vagy máson (másokon, államon…) kérjük számon?
És felelős vezető nélkül működő – földi – országokat ismerünk-e?
Továbbá: lehet-e büntetlenül olyan szavakkal dobálózni mint “nácizmus”, “diktatúra” ..? Egyébként: lehet. De: feltettük-e már a kérdést, hogy miért is kell ezt nekünk hallgatnunk? Talán pont azért, mert tényleg demokráciában élünk, ahol még ezt is lehet?
                                                                                                                                                                                                                  De ugye nem csak ezt lehet?
  Szabad akaratunktól függ, hogyan gondolkodunk magunkról és a világról, mit látunk a másik szemében, milyen kivetítéseket alkalmazunk, avagy csendben, de kitartóan tesszük a dolgunkat.
De tényleg SZABAD, és tényleg AKARAT? Észrevesszük-e, ha énünk már nem “bensőnkből vezérel” Hogy lassan, de biztosan elfelejtünk kérdezni? Rákérdezni… Fogel Frigyes kulturaliskreativok.hu