A Fekete-tenger nem más, mint egy hatalmas méregkapszula

Már hogy lenne a Fekete-tenger halott?

Valóban, aki járt már ott, láthatott benne medúzákat, rákokat, halakat – még macskacápa is előfordul benne –, sőt, delfineket. Különben is, az ókori görögöket is a halbőség vonzotta a 430 ezer négyzetkilométeres Fekete-tengerhez. Hát akkor már a földrajzba is betört a fakenews? Nos, valóban, van benne élet, de csak az 1-2 ezer méter mély víz felső 100-150 méteres rétegében.

Ez két dolog miatt van így: először is a Fekete-tenger épp csak tenger. Többször előfordult vele, hogy tó volt, mondjuk akkor tényleg eléggé óriási, összeérve a nála nem sokkal kisebb Kaszpi-tengerrel. Ma a Kaszpi-tenger magában álló sós tó, a Fekete-tenger viszont, mindössze 8 ezer éve újra kijáratot talált a Boszporuszon át a Földközi-tengerhez. Sótartalma ekkor hirtelen megnőtt, az édesebb vízhez szokott élővilág gyors elhalását okozva. A viszonylag rövid idő alatt aláhullott tetemek voltak a Fekete-tenger halott víztömegének első forrásai.

A másik ok, hogy a nem túl nagy és szinte zárt medencébe sok folyó ömlik. A Földközi-tenger medencéje hatszor nagyobb, de csak a Nílus, a Tiszánál nem sokkal nagyobb Rhone és az ugyanekkora Pó táplálja. Ehhez képest a Fekete-tenger megkapja a Duna összes vizét - ez a torkolatnál 6800 köbméter másodpercenként, míg a Földközi-tenger említett három folyója összesen ad 6000-et –, és ott van még a Don, a Dnyeper, a Dnyeszter és a Kubán – összesen másodpercenként még bő 3000 köbméteres hozammal.

( Két nap alatt egy Balatonnyi vizet hozó öt folyóból négy nevében ott a "d.n" gyök. Ez indoeurópai eredetű szóra utal, az oszétoknál – jászoknál – is létezik a don szó, ami egyszerűen azt jelenti, folyó.)

Ez a több mint másfélszer nagyobb vízhozam ennyivel több szerves anyagot is jelent – egy hatodakkora medencébe, mint a Földközi-tengeré. Ez nem lenne baj, hiszen a vízben élő baktériumok lebontják a tengerbe érkező szerves anyagokat, felhasználva ehhez a vízben oldott oxigént. Csakhogy a Fekete-tengerbe rengeteg szerves anyag érkezik, több, mint amennyi oldott oxigén rendelkezésre áll a lebontásukhoz. Ekkor a baktériumok a szerves anyagok feldolgozásához a vízben lévő szulfátionokból vonják ki az oxigént: a melléktermék a mérgező, záptojásszagú kénhidrogén.

A Thetys-tenger egyik maradványként kialakult Fekete-tenger medencéjének mélyén így az évmilliók során a kénhidrogén felhalmozódott és ez nem változott azután sem, hogy része lett a világtengereknek: a Boszporuszon keresztül ugyanis csak felszíni, kevésbé sós rétegű víz áramlik a Földközi-tengerbe, miközben onnan a mélyben sós víz ömlik a Fekete-tengerbe. Így a Fekete-tengerben a két vízréteg között a különbség stabilan magas: az alsó, sósabb – bár az óceánok 3,5 százalékos arányánál enyhébb, 2,2 százalékos sótartalmú –, tehát sűrűbb, ezért nem keveredik a felső réteg 1,7 százalékos sótartalmú vizével.

A Boszporusz műhold képe

A mérgező kénhidrogén így a mélyben gyarapodik, és lent marad. Általában. „Ebből juthat a felszínre például az odesszai öbölben akkor, amikor északi-északnyugati szél fúj. Ez eltolja a víz felső rétegét, utat nyitva az alsóbb rétegnek, így akár a kénhidrogénnek. Nem kellemes, ha sokáig a parton vagyunk, mérgezés érhet ilyenkor” – mondta egy 2006-os dokumentumfilmben Igor Csumak, a hosszú és furcsa nevű Odesszai Hidegintézet egykori professzora.

Úgy tűnik azonban, hogy nem csak a tetemek lebomlásából származik a növekvő kénhidrogén-készlet. A medence alján lévő repedésekből is szivároghat a kéreg alól kénhidrogén.

Akár a földkéreg alól jön közvetlenül, akár a folyók felőli szerves anyag feldolgozása biztosítja a kén-hidrogén utánpótlását, mi ezzel a baj, ha évezredekkel ezelőtt is így volt? A válasz egyszerű: a '60-as évektől látványosan megnőtt a műtrágyahasználat a termőföldeken, így a folyók egyre több nitrátot és foszfátot szállítanak a tengerbe. Itt nagy mértékben nőtt a növényi plankton állománya, rothadásuk miatt már a sekélyebb vizekben is csökken az oxigénszint.

Akkor a mérgező kénhidrogén előbuggyan?

A kilencvenes években voltak apokaliptikus jelentések arról, hogy a tengerből előtörhet a mérgező gáz – ahogyan az afrikai Nyos-tóból 1986-ban a szén-dioxid, ezrek halálát okozva  – és ezt arra alapozták, hogy 30 méterrel magasabbra jött az élettelen víz rétege. Ekkora ingadozást azonban a 20. század folyamán már többször megfigyeltek, ebből tehát még nem lehet arra következtetni, hogy felszínre tör annyi kénhidrogén, amennyi a lakott területeken katasztrófát okozna. Valóban, emberek még nem haltak meg ettől a Fekete-tengernél – halak olykor annál inkább, amiket a túlhalászás is fenyeget.

Még az 1927-es nagy földrengés sem szabadított fel nagy mennyiségben kénhidrogént. Igaz, felszínre lökött valami mást: a földrengéskor 500 méterre emelkedő lángcsóvákat láttak a szemtanúk az 1990-es években hozzáférhetővé tett, addig titkos iratok szerint. Ez minden bizonnyal a földkéreg alól előtörő metán volt. Egyes elképzelések szerint ilyen metánkitörések gyulladás nélkül is hajók, sőt , alacsonyan szálló repülők katasztrófáit is okozhatták a tengeren, bár erre az elvi lehetőségnél kézzelfoghatóbb bizonyíték nincs. Az üvegházhatású metán kiszivárgásának legfőbb forrása azonban északon, az éghajlatváltozás miatt olvadásnak induló permafroszt vidékén van, nem a Fekete-tengerben. Ellentétben a kénhidrogénnel, amely itt halmozódott fel a legnagyobb mértékben – bár a Balti-tengeren és Peru partvidékén is akadnak ilyen halálzónák. Halpusztulást okoztak már, de emberek tömeges halálát még nem.

A szakemberek szerint nem valószínű, hogy a mérgező gáz már most bármelyik pillanatban előtörhet. De az apokaliptikus természeti katasztrófa veszélyét igazán azzal lehetne elhárítani, ha a tengert tápláló folyók szennyezését jelentősen csökkentenék. Egyelőre azért fenti tíz százalékban még jó ideig elúszkálhat a halászat csökkentésével gyarapodásnak indult halállomány és a rengeteg fürdőző is.

Forrás: Index