Jelenlegi hely
.
A Fák között is van barátság
A természetes erdőkben a fák gondoskodnak egymásról
A fák kapcsolatban állnak egymással gyökereik révén és ez nem csak véletlenszerű, mondhatni föld alatti „ütközés” eredménye, hanem tudatos, támogató összekapcsolódás.
Peter Wohlleben "A fák tikos élete" című könyv szerzője, őszintén megvallja, pályafutása kezdetén erdészként nagyjából annyit tudott a fák titkos életéről, mint egy mészáros az állatok érzelmeiről.
Az erdész az Aacheni Egyetem szakembereivel végzett kutatások során jött rá, hogy a fák éreznek, van emlékezetük, kommunikálnak egymással, és éppúgy együtt élnek az utódaikkal, mint az emberek
Wohlleben egy régi bükkös rezervátumban különös, mohával benőtt kövekre bukkant. Közelebbről megvizsgálva látta meg, hogy ezek nem is kővek, hanem egy régen kivágott fa külső széle. Elcsodálkozott a fa keménységén (a bükkfa nedves talajon néhány év alatt elkorhad), majd miután óvatosan megkapargatta a kérget újabb meglepetés érte: egy zöld rétegre lelt!
Miért olyan furcsa ez?
A színanyag csak klorofillból származhatott, ami azt jelentette, hogy a fa mégsem volt halott.
Rájött, hogy egy hatalmas, ősrégi fatörzs maradványaira – külső peremére – bukkant, és mivel a belseje már humusszá korhadt szét, nyilvánvalóvá vált, hogy a törzset 400-500 évvel korábban vágták ki.
Hogyan maradhattak mégis életben a maradványok? Hiszen ez levelek és emiatt fotoszintézis nélkül lehetetlen!
Vagy mégsem?
Más megoldás nem lévén, csak a szomszédos fák segíthették őt, méghozzá a gyökereik segítségével. (Olykor a talajt és a gyökereket át- meg átszövő gombafonalak hálózata révén létesül kapcsolat, de időnként közvetlenül is.)
A jelenséget többször megfigyelték már, ami alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az erdők szuperorganizmusok, hasonló képződmények, mint egy hangyaboly.
De vajon mi értelme van annak, hogy a fák saját – napért és vízért versengő – konkurenciájuk életben maradását segítik? - Az okok ugyanazok, mint az emberi társadalmakban: együtt könnyebb. Egy fa nem erdő, nem képes kiegyensúlyozott, helyi klímát kialakítani, védtelen a viharokkal szemben. Együtt sok fa viszont ökoszisztémát alkot, ami csillapítja a szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet hatásait, nagy mennyiségben tárolja a vizet és párás levegőt hoz létre. Ilyen környezetben a fák védetten élhetnek és magas kort élhetnek meg. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a közösséget mindenáron fenn kell tartani. Ezért aztán a beteg egyedeket is támogatják, ellátják őket tápanyaggal. Hiszen könnyen megtörténhet, hogy később nekik lesz szükségük segítségre.
Persze, a barátságnak a fáknál is vannak fokozatai, hiszen a napfényért a lombkorona szintjén harc dúl. Ugyanakkor a baráti fák – általában egyazon faj tagjai – nem nyomják el egymást, sőt, a gyökereik olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy sokszor együtt is halnak meg. Ilyen barátságok azonban rendszerint csak természetes erdőkben tapasztalhatók. Az ültetett erdőkben ugyanis a gyökerek olyan tartós sérülést szenvednek, hogy úgy tűnik, már nem képesek hálózattá szerveződni.
Vár a Costa del Sol