Esteponában jártam

2020, szeptember 20 - 21:01 | P.R.

Talán sokan nem is tudják, hogy a Costa del Sol tengerpartján van Estepona, ami egy tündéri város a Földközi-tenger partján félúton Malaga és Gibraltár között.

A mór idők iszlám minaretjéből keresztény templomtorony lett

Földközi-tenger partján nehéz olyan várost találni, aminek nincs több ezer évre visszamenő történelme. Ez alól Estepona sem kivétel. A település első emlékei a főníciai időkből származnak. A föníciaiak itt is létrehoztak egy apró települést ahol a hajósok megpihenhettek az Atlanti-óceán sokszor viharos hullámai előtt.

Aztán jöttek a punok, majd a rómaiak akik időszámításunk előtt 200 évvel átvették az uralmat.

Római korból származó épület alapja és az épület fantázia képe az óváros szívében.

A Római Birodalom bukása (476) után a kereszténny vizigótok vették át a hatalmi staféta botot. Épp, hogy elkezdtek uralkodni, mikor 711-ben megjelentek az észak-afrikai arabok, a mórok, akik további 700 éven keresztül meghatározták Andaluzia mindennapjait. Az 1400-as évek végén a terület többször gazdát cserélt a kersztények és mórok közt. Granada elbukásával végkép befellegzett Andaluziában a mór uralomnak Ezután Esteponában és a környékén élő moriszkók (megkeresztel mórok) is szedhették sátorfájukat.
A város jelentősége ekkor több száz évig a "futottak még" kategóriába sűlyedt. A napóleoni háborúk idején náhány évig a franciák is birtokolták. Távozásuk után, nem történt hatalmas fejlődés de elkezdődött a népesség növekedése, és az ezzel járó építkezések. Estepona óvárosának mai formája a 18.de inkább19.században alakult ki.

Jellegzetes 19. századbeli utcakép

A óváros centrumában a kis utcák sokszor meglepetéseket rejtenek. Barátságos terek, virágokal beültetett utcarészletek, meleg hangulatot adnak.

Az óváros legmagasabb pontját a mór mecset helyére épült Santa Matia teplom uralja.

Innen már lefelé vezet az út, ahonnan visszanázve látszik, hogy annak dekén a mórok jól választoták meg minaret helyét, mert városból mindenhonnan hallani és látni lehetett az imára hívó müzzein énekét.

A belváros alatt a tengerparton széles sétány húzódik a homokos part előtt, Itt sétálni, biciklizni, pienni vagy enni lehet valamelyik chiringitóban.

A sétányon megfordulva, a nyugati irányban tekintve feltűnik Gibraltár jellegzetessége a híres szikla. Vele szemben az afrikai oldalon pedig felsejlik Ceuta, az afrikai spanyol enklavé. A kettő közt van a Giblartári-szoros bejárata.
Az ókori görög hajósok ezt a két kiemelkedést nevezték Heraklész oszlopainak, amik között a végtelennek hitt Atlanti óceánra lehetett kihajózni.

A késő délutáni, kora esti órákban előkerülnek az emberek. Sétálnak, az utcákon beülnek a kávézókba, eszenek egy fagyit, vagy isznak egy pohár bort. A spanyolok nem szeretnek korán vacsorázni, megvárják amíg besötétedik. Igazán ekkor kezdődik náluk a társasági élet. Sorban nyitnak az éttermek, a pizzériák, a kávézók, megtelnek a kinti asztalok és az addig kihaltak hitt város megtelik élettel..