Energia a térből

2014, november 22 - 21:26 | Costa del Sol m...

India nukleáris projektjének nyugdíjas igazgatója bemutatta vákumenergiával működő áramfejlesztőjét.

A főáramú tudományos világban az olyan elektromos generátorok, melyek több energiát képesek termelni annál, mint amennyit elfogyasztanak elképzelhetetlen az energia megmaradás törvénye szerint. Azonban változnak a dolgok, így a tudományos életben is új felfedezések jelennek meg, mint ahogy a történelem folyamán már számtalanszor előfordult. Az elmúlt évtizedekben számos tudós, köztük Nobel-díjas tudósok is kisérleteikkel demonstrálták, hogy létezik a térben egy mindenütt jelen lévő energia, amit "üres tér" energiának neveznek.
Miután a fizikusok rájöttek, hogy ez az energia ott van, a következő kérdés az volt, hogy meg lehetne-e csapolni. A válasz: igen.

A vákuumról általában úgy gondolják, hogy üres tér, de Hendrik Casimir (balra) úgy hitte, hogy a semminek vélt terek valójában elektromágness hullámok ingadozásait tartalmazzák.
Úgy gondolta, hogy a vákuumban egymástól bizonyos távolságra tartott két fémlemez képes csapdába ejteni ezeket a hullámokat, létrehozva a vákuum energiát
A Harvard Egyetemen, a Vrije Egyetemen Amszterdamban, és máshol is bizonyították, hogy a Casimir-effektus létező valóság.

Az 1980-as években a Hughes kutatólaboratóriumban Robert Forward (jobbra) igazolta a "Casimir-effektusnak" nevezett jelenséget, amely bizonyította, hogy ezt az energiát valóban ki lehet aknázni, és esetleg energia előállítására is alkalmas..

Az indiai származású Paramahamsa Tewari, (az alsó képen jobb oldalon) aki villamosmérnöki diplomáját 1958-ban, a Banaras Műszaki Főiskolán szerezte Indiában, kulönboző kutatóintézetekben dolgozott, szaktudását elismerve folyamatosan kapott fontos felelős beosztásokat. 1997-ben ment nyugdíjba, mint az atomenergiaügyi minisztérium nukleáris energia vállalatának ügyvezető igazgatója.
Munkássága során indig is izgatatta a Casimir effektus hasznosítása. Elméleti tudása és tapasztalatai alapján belvágott egy olyan generátor építésébe, amelyik a vákum energiát hasznosítja. Munkatársával sikerült egy működő, kontrolálható gépet előállítani.

A technológia gyakorlatilag egy kezdeti indítást igényel (akkumulátor), majd elkezd működni. Ezután már semmire sincs szüksége, képes örökké működni. A kimeneti energia egy részét a gép újra felhasználja a villamosenergia termeléséhez. A meghajtó motor bemeneti és kimeneti feszültségének vizsgálati eredménye az alábbi grafikonon látható. A lila vonal mutatja a generátor aktuális bemeneti teljesítményét a meghajtó motortól. A hajtómotor hatásfoka 80 %-os. A zöld vonal mutatja a generátor bemeneti teljesítményét a motor hatásfoka nélkül. A kék vonal pedig a generátor kimenő teljesítményét mutatja. Még a mérsékelt 1750 fordulat/perc sebességen is, melyen a tesztet végezték, a generátor kimenő teljesítményének aránya 160 %-os. Extrapolációval bizonyítható, hogy 3000-es fordulatszámon a berendezés hatásfoka eléri a 275%-ot.

A vákumenergia hasznosításának koncepciója, különböző szerzáktől, már számos lektorált tudományos folyóiratban megjelent. Egy 2001 augusztusában megjelent tanulmány szerint az általános relativitás elvét felhasználva meg lehet magyarázni a mozdulatlan elektromágneses generátorok működését. Ez a készülék az elektromágneses energiát a görbült téridőből nyeri, és körülbelül hússzor több energiát termel, mint amennyi a működtetéséhez szükséges. Ez a tanulmány (ami egy a sok közül) bizonyítja, hogy az elektromágneses energia kinyerhető a vákuumból, és olyan készülékek működtetésére alkalmas, melyet a kísérletben használtak.

Annak idején Tesla is sokat foglalkozott az "éterből" nyerhető energiával.

Ez egy új technológia, új fizika, egy teljesen új elgondolás. Persze érthető a szkeptikusok frusztrációja, akik arra gondolnak, ha ez a technológia valóságos, akkor miért nem látható a piacon?
Egy újonan felfedezett technológiának időre van szüksége, míg elfogadottá válik ezen kívűl még ki kell fejleszteni azokat a nagyteljesítményű generátorokat, amelyek a jelenlegi elektromos hálozathoz is csatlakoztathatók. Richard Dolan történész szerint, az NSA például az 1960-as években 650 megahertzes órajel sebességű számítógépeket használt, de 35 év kellett, míg az ilyen sebességű processzorokkal készült gépek, megfizethető áron, a fogyasztói piacon is megjelentek.

Amennyiben ez a technológia kidolgozottá és bevezetetté válik, a hálózatokon szolgáltatott elektromos energia áranak nagy mértékű csökkenése várható, mert a szolgáltatónak csak a hálozat fenntartási költségeit kell megfizetni. Talán egyszer oda is eljut az emberiség, hogy a háztartások, környezetbarát módon, saját magukat lássák el energiával.