Egy cappuccino története

A városban járva, dolgaim intézése után elfogott a vágy egy finom cappuccino után. Már régen ittam ilyet, mivel a vérnyomásom, velem ellentétben, nem szereti a kávét. Én már annyi mindent tettem vérnyomásom kedvéért, ezért úgy gondoltam, most a vérnyomásom is járhat az én kedvemben. Tudtam egy helyet a közelben,  ahol a város, de legalábbis a környék legfinomabb cappuccinóját készítik.

Már többször voltam ezen a kicsi, de barátságos helyen és mindannyiszor megérintett családias hangulata. A tulajdonos és felesége, már a második alkalommal megismert, pedig az első látogatás után eltelt vagy két hónap, mire visszatértem.  A rosszmájuak ebből bizonnyára azt a következtetést vonják le, "Igen kicsi lehet a forgalma ennek a cafeteriának, ha két hónapra visszamenőleg is emlékeznek a vendégre".
Azóta többször megfordultam ebben a kávézóban. Itt vásároltam teát, kávét, mert ezeket nem csak az asztaloknál csészében, hanem kimérve zacskóban is meg lehet kapni. Az üvegekben vagy száz féle tea, helyben pörkölt kávé kínálta magát.  Számomra megnyerő volt, a tulajdonos minden fajtáról tudott valamit mondani. Ez tea nyugtat, az élénkít, amaz fogyaszt és így tovább. Azt is tudta melyik honnan való, hogyan szüretelik. A kávék ismertetése kedvenc támája lehet, mert oly élethűen  ecsetelte a kávészemek szedését, hogy szinte én is ott éreztem magam a szüretelők közt. Az egyik különleges kávé Argentínából való amelyikről azt is elmesélte az ország melyik részén, milyen fekvésű domboldalon termett. Csak néztem honnan tudja mindezet.
Aztán kiderült a titok. Felesége Argentín származású, a kávét az ő ismeretsége révén, a nagy kereskedelmi cégek kihagyásával közvetlenül a termelőtől szerzik be.
A kávézóba belépve azonnal megcsapott a számomra oly kívánatos frissen pörkölt kávé illata. Gondoltam leülök az ablak melletti asztalhoz és megrendelem.  A gondolat nem vált valóra, ott már ültek. Tudtam, az oszlop mögott is van egy jó asztal, ahonnan szemmel lehet az egész helyiséget tartani, de már ott is ültek.  Végül örültem, hogy a pult előtt találtam egy üres asztalt.
Számban összefutott a nyál, mikor a szomszéd asztalhoz szolgálták fel a gondosan feldíszített habos kávét.                                                    

Amellett, hogy gyönyörű, még finom is. Ilyet nem mindennap látni. Azt viszont észrevettem, itt minden vendég valamilyen díszítéssel kapja meg kávéját.
Hazatérve a megkerestem az interneten az üzlet honlapját, ahol bőséges fotósorozat van a cappuccinók díszítéséről amik csokiöntettel, lehelletnyi mézzel, na meg jó adag művészi érzékkel készülnek. 
 

Újbóli találkozásom a kávéval végül is jól sikerült. Én élveztem ízeit, a kévé pedig ezért a kis élvezetért cserébe jó darabig nem hagyott aludni.