Jelenlegi hely
.
Ceuta
Szerző:
Gesler György
Gondoltam a háromnegyedszázados születésnapomat kellőképpen megünnepelhetnénk egy rövid, néhány napos, kis kirándulással!
De ha rövid , akkor hová? Andaluzia bejárva, Tanger többször is, ám Ceuta még mindkettőnk turistamappájában fehér, üres oldal volt, így kézenfekvő és magátólértetödő kalandnak ígérkezett, persze Tetuhannal megszínezve, átrándulni Afrikába.
Mivel az időpont pontos és fontos nap volt, az elhatározásunk után azonnal foglaltam egy szállodát, a legnagyobb szerencsénkre sem keresztény Husvét, sem muszlim Ramadan nem lévén, könnyen kaptam a város szívében egy remek szobát. Foglaltam volna én szívesen Marokkóban is , de mikor megláttam a lehetőségeket a sivárnál is kietlenebb szegényesen berendezett ajánlatokat a Bookingon, a Tatuhanba megyünk-jövünk változatnál maradtam.
Az autókázás Algecirasig és a kompozás Ceutáig kiugró nagy élményt nem hozott, talán csak egy dolgot érdemes megjegyezni, hogy a hajóút rövid és gyors, nem mint Tangerbe és a kikötő a város központban nem mint Tangerben, ahol 50 km-re tették át néhány éve.
A szállodát megtalálni , egyáltalán nem volt egy nagy turista hőstett, a kikötőtől 200 méterre a város közepén és közvetlen a Királyi Erőd mellett volt. Nemcsak minden igényt kielégitett, de egy bonusz pontot is kiérdemelt a saját zárt parkolójával, ami az autókkal telezsufolt világunkban egy nagy segítség.
Az ókor nagy hajózó népe a föniciaiak is tudták , hogy a Földközi Tengeren hol vannak a legjobb stratégiai pontok, nem csoda, hogy a várost és az erődöt ök alapították néhány ezer éve.
Hogy a hatalmas, bevehetetlennek tűnő, ma látható Királyi Várerőd hány köve származik a föniciaiak kezétől, azt természetesen nem tudhatjuk , de hogy a késöbbi generációk folyamatosan bövitették és feltehetőleg használták is, azt a lenyügöző monumentális látvány igazolja. Kisváros, nagyvár!
A Nagyvár megvolt, jöhet a Kisváros, ami tényleg a maga 85 ezer lakosával és hangulatos, szépséges fekvésével, de egyáltalán nem lekicsinylően a kicsiny jelzőt kiérdemli.
Sétánkat a tengerparton kezdtük, megcsodálva a változatos szép épületsort az egyik oldalon, a másikon pedig a szobrokkal és fákkal díszitett Parkot.
A hatalmas, impozáns méretű Herkules természetesen, és nagyszerű elhelyezkedése miatt is kiemelkedik a többi szobor közül.
Mikor felállították a szobrot gondoltak egyet és ha már egy óriás férfi áll ott , akkor álljon egy csodaszép nő is a közelben, hát gyorsan egy valamivel kisebb, de talán még jobb helyre, egy forgalmas körforgalom közepére helyezték Calypso tengeri nimfa szecesszios nőalakját.
Éppen ott körülötte kettéválik az út és a sétáló Főutca jobbra enyhe emelkedővel, a parti sétány balra megy tovább. Ami az elöbbit illeti, mint bárhol másutt, ruhás, cipős, evős, ívós boltok és üzletek egymásutánja sorakozik annak rendje- módja szerint a két-három emeletes szép házak földszintjén. A szép házak közül, hogy-hogy nem, minden valamit is magára adó városban kiemelkedik egy, a többinél szebb és érdekesebb.
A Sárkányos Ház a város egyik jelképe, igazi egyedi különlegesség, eklektikus, sokféle stilusú, mégis meglepő módon, egységes, gyönyörű, izgalmas látványt nyujt.
A várost kissé elhagyva felhajtottunk a hét domb /innen kapta nevét a város/egyikére ahonnan páratlan kilátás nyílt a szoros spanyol oldalára, pont oda ahonnan mi szoktunk rendesen idelátni.
Érdekes volt Afrikában egy európai városban nézelődni, de még izgalmasabb lesz utunk következő állomása egy afrikai város Afrikában!
Folyt. köv.
Vár a Costa del Sol