A Ceres újabb rejtélye

Hamisszínes felvétel az Occator-kráterről, amelyben a legnagyobb kiterjedésű fénylő régió található

A Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroidaövben található Ceres nem egy átlagos égitest, olyan képződmények húzódnak felszínén, amik már jó ideje foglalkoztatják az űrkutatás iránt érdeklődőket. A legismertebbnek azok a fénylő foltok számítanak, melyek a törpebolygó Occator nevű kráterében vannak elszórva legnagyobb számban. Eredetüket itöbb tanulmány is vizsgálta már: vélték vízjégnek és nedves sólerakódásnak egyaránt. Egy nemrég közölt Nature publikáció az utóbbit tartotta a legvalószínűbbnek.

A Ceresszel foglalkozó új kutatás kivételesen nem az objektumot tanulmányozó Dawn űrszondához, hanem egy földi teleszkóphoz köthető. A csillagászok valami olyat fedeztek fel, ami a foltokat még különösebbé teszi: változnak. A szakértők szerint ez egy újabb bizonyíték lehet arra, hogy a szilárd felszín alatt kiterjedt óceán rejtőzik.

Az eddigi legrészletesebb felvétel a rejtélyes fénylő foltokról

Mi állhat a változás mögött?

Az Európai Déli Obszervatórium 3,6 méter átmérőjű teleszkópját használva a kutatócsoport azt vette észre, hogy a Ceres foltjainak fényessége idővel változik – egyre fényesebb lesznek, majd újra elhalványulnak, írja a Business Insider.

A foltok akkor a legfényesebbek, amikor a törpebolygó Occator-kráter felőli oldala a Nap felé fordul. Emiatt arra következtetnek a tudósok, hogy a fényességváltozás oka az lehet, hogy a napsugárzás miatt emelkedő hő hatására a szilárd halmazállapotú anyag egy része gázzá válik, vagyis szublimál.

A gáz ködöt képez, ami szórja a fényt, így a foltok környéke is fényesebbnek tűnik. A köd azonban nem tart örökké, csak ideiglenes, a keletkezést követő néhány órán belül elillan. Mivel nem marad hátra páraréteg, a foltok elhalványulnak. Ez a feltevés a kutatók szerint magyarázhatja a rejtélyes fényváltozásokat.

Az eredményeket a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szakfolyóiratban publikálták. (Az alábbi videó a Ceres fénylő foltjainak mozgását mutatja)

Az elmélet viszont nem tér ki egy fontos dologra: mi táplálja az egész folyamatot?

A Ceres már Naprendszerünk születése óta, cirka 4,5 milliárd éve létezik. Ha a foltok a kezdetek óta bocsátanák ki magukból a párát, akkor mára eltűntek volna. Valami azonban biztosítja az anyag utánpótlását. A kutatócsoport szerint ez a valami egy felszín alatti hatalmas óceán lehet, mely a törpebolygó kérgének repedésein keresztül talál utat a felszínre.

Ceres északi sark

 

„Azt feltételezzük, hogy valami az égitest belsejéből jön elő, ahol nagy mennyiségben van jelen víz. Ez a víz elpárologhat, a pára pedig betöltheti a krátert. A páraköd idővel a napsugárzás hatására szertefoszlik – írták a kutatók sajtóközleményükben.

Ha pedig víz van a mélyben, akkor lennie kell egy belső hőforrásnak, ami folyékony halmazállapotban tartja.

Forrás: origo