Jelenlegi hely
.
Castrillo de los Polvazares
Castrillo de los Polvazares egy különleges falu az észak-spanyolországi Castilla y León tartomány Maragateria régiójában.
Castrillo lakói 4-500 évre visszamenően mulateroknak nevezett kereskedők voltak, akik a tengerpartól sózött halat, bort és egyéb, partvidékre jellemző termékeket vittek a tartomány belsejébe. Visszafelé feldolgozott húsokat, sonkát, kolbászt és sok más árut hoztak.
Castrillo de los Polvazares ennek megfelelően épült, széles kövezett utcákkal, hogy két szekér is elférjen egymás mellett. A házak belső udvarába nagy boltíves kapukon lehet bejutni.. Az udvar fedett sarkában és az emeleti lakórész melletti helységekben tárolták a mulateroknak nevezett kereskedők az árukészletüket.
Castrillo de los Polvazares ennek megfelelően épült, széles kövezett utcákkal, hogy két szekér is elférjen egymás mellett. A házak belső udvarába nagy boltíves kapukon lehet bejutni.. Az udvar fedett sarkában és az emeleti lakórész melletti helységekben tárolták a mulateroknak nevezett kereskedők az árukészletüket.
Kövezett utcák jellemzik az egész falut
Ez a kereskedelem 1866, a vasút megépítése után rohamosan visszafejlődött, mára csak az emléke maradt. Azonban az élethez napjainkban is kell valami jövedelem, amit a turizmus biztosít a nagymúltú kereskedő városnak. Különleges hangulatú utcái sok látogatót vonzanak.
Az utcákon kívül a helyi ételek is jelentős vonzerővel bírnak. Egész Maragateria régióban hagyományos ételként készítik a Cosido Maragato-t. Ez étel három fő részből áll, amit a megszokottól ellentétben fordított sorrendben szolgálnak fel. Elóször hozzák a helyi hagyományok szerint készített pörköltet, utána csicseriborsóval készített káposztát, majd a menü legvégén a levest.
Először pörkölt
másodszor csicseri borsó káposztával
befejezés tészta leves
Az egyik felkapott étterem Castrilloban
Ennek furcsa sorrendnek története van. Napóleon világhódító terveiből a spanyolok sem maradhattak ki. 1804 és 1810 között Spanyolországot is megjárta a francia hadsereg. Ebben a háborús helyzetben alakult ki az a szokás, hogy először a tartalmas hús ételeket eszik meg, mert ha ott kell hagyni az asztalt a többi fogással, az már nem olyan nagy veszteség. A háborús helyzet elmúlt, a szokás megmaradt.
Napjainkban a városka fő bevétele a turizmusból származik. Ez a település a spanyol falvak között is unikum, ezért amíg turizmus létezik a városvezetésnek nem kell félni a látogatók és a bevételek elmaradásától.
P.R.
Vár a Costa del Sol