Jelenlegi hely
.
Caminito del Rey-re kirándultunk
Magyarországon nem igazán ismert az a különleges gyalogút, ami Spanyolországban, Malagától 65 kilométerre, a Guadalhorce folyó kanyonjának függőleges sziklafalán vezet



Nem csoda, ha ezeken a helyeken minden évben lepotyogott valaki
A táj, és a kanyon látványa engem nagyon vonzott, de képeken látott út kifejezetten taszított. Sokan voltak így, akik szívesen megnézték volna, de a képek láttán inkább kihagyták ezt a látványosságot.
1905-ben kezdték Malagától 60 km-re a Guadalhorce folyó gátjának építését. A munkálatok révén két nagy víztározó jött létre, amit a folyó köt össze az évmilliók során kivájt kanyonban, a több száz méter magas függőleges sziklafalak között.
Az építkezéskor szükség volt a két helyszín közt egy rövid összekötő útra, melyen a munkások gyalogosan tudtak közlekedni. Ennek építése sem volt egyszerű, hat évig tartott. A függőleges sziklafalba vasgerendákat véstek és erre építették átlagosan 100 méter magasban az egy méter széles gyalogutat. Ez az út már abban az időben is híressé vált szépségéről és veszélyességéről.
1921-ben az elkészült gátrendszer átadásakor XIII. Alfonz spanyol király is végment ezen az úton, ami innen kapta nevét. Camino del Rey (király útja), vagy Caminito del Rey (király ösvénye)
2015-ben változott a helyzet. Megkezdték a Caminitó del Rey felújítását amit 2016 tavaszára fejeztek be.
Na, eljött az én időm, gondoltam, éa a megynyitás utáni hónapban családilag elmentünk El Chorroba, a kanyon bejáratához. A felújítás képei nagyon látványos kirándulást vizionáltak és a csáberőt még az is növelte, hogy az első hónapban nem kell belépésért fizetni.
- Jó napot kívánok! Hárman vagyunk. - közöltem határozottan a bejáratnál. Ennek nagyon örültek.
- Belépőjük van?
- Én azt olvastam, hogy az első hónap ingyenes, nem kell jegyet vásárolni. - válaszomra kényszeredett mosolyt és egy rövid, de velős felvilágosítást kaptam.
- Ez így igaz, vásárolni nem kell, de helyet és időpontot foglalni azt igen. Korlátozott a fogadó kapacítás. Foglalni az interneten lehet, de már szeptemberig le vannak foglalva a helyek.

Pirossal jelölve a kanyonon keresztül vezető út a Caminito del Rey, kékkel pedig az, ha valaki lekési az utolsó buszt, hogyan tud gyalog visszajutni leparkolt kocsijához.
Ez nem jött össze, de legalább megtudtam legközelebb hova kell menni. Ez a legközelebb október közepén volt. Csupán ennyit vártunk a következő szabad helyre. Igaz, nyáron a 35-40 fokban nem keresgéltünk lehetőséget, nem vágytunk hőgutát kapni a sziklafalak közt.
Végre eljött a nap. Kellemes idő, 24-25 fok, ideális kiránduló idő. Délután ötre volt időpontunk, de az interneten azt tanácsolták, legalább fél órával korábban érjünk oda. Némi számolgatás: tőlünk 95 km, kanyargós út, korábbi odaérés: indulás három órakor.
Az ember tervez, aztán az események meg áthúzzák számításait. Dél körül elkezdett a falból spriccelni a víz. Vízteleníteni csak csak a főcsap elzárásával lehetett, ami az egész házban elzárta a vizet. Ha így marad, sem este, sem másnap nincs vizünk, ami igencsak hátrányos egy háztartésban.
Telefonálgatás, majd a csodával határos módon a biztosító küldött ki vízszerelőt. Igen ám, de mindez időbe tellett, így a tervezett indulás ideje jó fél órát késett.
Na nem baj, legfeljebb nem leszünk ott félorával korábban, bíztattam családom. Számomra útközben derült ki, hogy a Caminító del Rey déli bejárata októbertől zárva, csak az északi bejáraton lehet bemenni, ami a parkolótól 2,7 kilométerre van, az ott elhelyezett tábla szerint. (Nekem többnek tűnt.) Igaz, erőltetett menetben mentünk, de igy is 3/4 óra volt az út. Szerencsére pont időre odaértünk, még nem engedték be a már ott várakozó csoportot. Erős szívdobogás közben kaptam meg a kötelező védősisakot. A szívdobogást nem az előttünk álló szakasztól való félelem, hanem a rohamléptekben megtett 2,7 km okozta.
Végre eljött a nap. Kellemes idő, 24-25 fok, ideális kiránduló idő. Délután ötre volt időpontunk, de az interneten azt tanácsolták, legalább fél órával korábban érjünk oda. Némi számolgatás: tőlünk 95 km, kanyargós út, korábbi odaérés: indulás három órakor.
Az ember tervez, aztán az események meg áthúzzák számításait. Dél körül elkezdett a falból spriccelni a víz. Vízteleníteni csak csak a főcsap elzárásával lehetett, ami az egész házban elzárta a vizet. Ha így marad, sem este, sem másnap nincs vizünk, ami igencsak hátrányos egy háztartésban.
Telefonálgatás, majd a csodával határos módon a biztosító küldött ki vízszerelőt. Igen ám, de mindez időbe tellett, így a tervezett indulás ideje jó fél órát késett.
Na nem baj, legfeljebb nem leszünk ott félorával korábban, bíztattam családom. Számomra útközben derült ki, hogy a Caminító del Rey déli bejárata októbertől zárva, csak az északi bejáraton lehet bemenni, ami a parkolótól 2,7 kilométerre van, az ott elhelyezett tábla szerint. (Nekem többnek tűnt.) Igaz, erőltetett menetben mentünk, de igy is 3/4 óra volt az út. Szerencsére pont időre odaértünk, még nem engedték be a már ott várakozó csoportot. Erős szívdobogás közben kaptam meg a kötelező védősisakot. A szívdobogást nem az előttünk álló szakasztól való félelem, hanem a rohamléptekben megtett 2,7 km okozta.
Negyed hatkor engedtek be az ótra, de előtte elmondták: a kanyon hossza 5 km, és utána még 1,5 km-t kell gyalogolni a buszhoz, ami visszavisz a parkolóig. Az utolsó busz 1/8-kor indul. Gyors fejszámolás: 2 óra 15 perc alatt kell úgy végigmenni ezt a 6,5 kilométert, hogy közben nézelődjünk, fényképezzünk.
Hát rajta! Néhány lépés után beértünk a meredek sziklfalak közé. Én jobbnak láttam a falhoz símulva haladni, mert korlát mellett ött tátongott a mélység. Amikor lenéztem, megszédültem. Erre mondják, szédítő mélység.
Aztán pár száz méter után egy védett völgy következett, aminek alján egy romos ház áll. Valószínűleg állatokat tarthattak itt, mivel a Gadalhorce folyó vize, és az általa táplált zöld növényzet bőségesen rendelkezésre állt. A kovetkező kanyon bejáratától visszatekintve látszik a völgy zártsága, a hegyen kívüli világtól való elszeparáltsága. Az sem mindennapi, ahogy a sziklafal oldalán vezet az ösvény.
Nem sok idő maradt a nézelődésre, mert nem csak mi, hanem az idő is haladt, igy belekezdtünk a következő szakaszba. A felújított út alatt több helyen lehetett látni a romos állapotú, régi ösvény keskeny, töredezett szakaszait. Nem csoda, hogy az életveszély miatt arra nem engedték rá turistákat.
Ez a kanyon a végső, utána már hamar véget ér az út. KIjáratánál gyönyörű kilátás nyílik a folyó felduzzasztott alsó szakaszára.
A jobb felső kép nagyítása a kijárat felé tartó emberekkel.
Innen már valódi sétaút vezet a buszmegállóig, amit esetünkben séta helyett szinte futólépésben tettünk meg, hogy elérjük a buszt.
Fantasztikus táj, rendkívüli élmény. Annak aki aki erre az útra vállalkozik azt tudom tanácsolni, valamelyik korábbi időpontot válassza, mert számomra ez a két órányi idő a nézelődés helyett inkább rohanás volt, hnehogy lekéssük az utolsó buszt.
Erre több időt kell szánni. Talán majd legközelebb
Megfontoltan lépkedek a mélység mellett
Ebben a videóban fogalmat kaphatunk az út felújításának nehézségeiról
<iframe width="640" height="480" src="https://www.youtube.com/embed/k3xVf_0f49Q" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>