Vajon a tengerészek babonás félelme, vagy valami más alapozta meg a szellemhajók történetét

 
A XVIII. században vált általánossá a világ tengerein a kereskedelmi hajózás. Az újkor hajnalán a hajózás különösen veszélyes tevékenység volt.  Viharok, hajótörések, ismeretlen szigetek a még fel nem fedezett szárazföldek, de még az ismert kereskedelmi utak is számtalan veszélyt rejtettek magukban.
Ebben az időben úgy tartották: vannak az élők, vannak a halottak és vannak akik a tengeren vannak. Ez utóbbiak sem ide sem oda nem tartoztak, hiszen még nem dőlt el  visszatérnek-e, vagy örökre elnyeli őket a tenger.

Az eltűnt hajókról és tengerészekről ebben az időben terjedtek el a  legendák. A hosszú útról visszatért tengerészek a kikötői kocsmákban mesélték el hihetetlen történeteiket hatalmas viharokról, tengeri szörnyekről, csodás megmenekülésekről. Amikor kisértet-, vagy szellemhajókról esett szó, még a legedzettebb tengeri medvék is lehalkították hangjukat és körbenéztek, nehogy valamilyen ártó szellem rossz néven vegye beszámolóikat. A matróz népség babonás népség és úgy gondolták, ha rosszat mondanak a szellemhajóról, vagy legénységéről, a legközelebbi tengeri útjukon, őket is szerencsétlenség éri.
   
A legendát különféle rémtörténetek is kiegészítik.  IIyen a hajón szolgáló chiloéi boszorkány története, aki gyakran rabol el halászokat és tengerészeket.  Őket a fedélzetről hallatszó zene és fény csábítja a hajó közelébe, ahol a gyönyörű fiatal lánnyá változó boszorkány csábítja el őket, aztán ha már ott vannak, rabszolgaként dolgozhatnak a visszaváltozott boszorkány kezei között.
A világ tengerész legendái több kisértethajóról beszélnek. Azonban van olyan, amelyik valódi kisértetként,  legénység nélkül járja a tengereket. A leghíresebb ezek közül Mary Celeste hiteles története.