Cadízban jártam (2.rész)

2020, október 6 - 23:59 | P.R.

Miután lemásztunk a katedrális tornyáról, következő uticél a Torre Tavira, egy másik híres épület megtekintése volt. Erről azt kell tudni, hogy a 16.-17.-18. században ennek a toronynak a tetejéről figyelték a távol-keletről és az újvilágból beérkező hajókat.

Megint keskeny utcákon kellett keresztül menni, ahol az egyik kirakat megállásra késztetett. Spanyolok árulták a magyar eredetű kürtös kalácsot. (Igaz, a kürtöst kürtősnek irták, de ilyen apróságon nem szabad fennakadni.)

A Torre Tavirához érve szembesültem a valósággal: újabb toronymászás előtt állok.. Persze gondolhattam volna, hogy az érkező hajókat nem az alagsorból figyelik. Fáradság ide, fáradság oda nekiveselkedtünk a 173 lépcső megmászásának.

A panoráma a torony tetejéről megérte a lépcsőzést.

Miután a négy égtáj irányába lefotóztuk a várost, kiegészítettük további képekkel. KIcsit még nézelődtünk. majd elindultunk lefelé. Azonban még hátra volt a Cámara Oscura (sötét kamera) megtekintése.

- Mit nézegessek én egy sotét kamerán? - Inkább beülnék valahová néhány falatot bekapni.- ábrándoztam
- Ha már itt vagyunk, nézzük meg mi került fejenként 7 euróba - döntött a család többi tagja.

Beléptünk a titokzatos szobába, ahol egy elfektetett parabola antenna foglalta el a kis terem közepét. Felette kivágták a menyezetet, ahonnan néhány zsinor lógott le.

A szerkezet kezelője elmagyarázta, ez tulajdonképen olyan, mint egy tengeralattjáró periszkópja. Amit kint látni, azt vetiti ebbe a tányérba. A periszkópot lehet forgatni, a vetített képet igény szerint kicsinyíteni, nagyítani. Mindezt sötétben, hogy élvezhető legyen a bemutató.

Ez a kép a cadízi önkorményzat honlapjáról származik, mivel az egyszerű turisták előadás közben nem fényképezhetnek.

(MInt kiderült, egy ilyen szerkezet Magyarországon, Egerben is van).

Amikor ezeket a tornyokat építették, nem gondoltak arra, hogy egyszer turisták fogják ezeket az épületeket nézegetni, akiknek fontos lenne a megfelelő rálátás. Az egész városra jellemző, hogy még a csodás paloták is olyan szűk helyekre vannak beszorítva, ahol teljesen jelentéktelennek tünnek. Ezt a tornyot sem lehetett teljes mivoltában lefényképezni, csak ebből a lehetetlen perspektívából.

Cadiz gazdag város volt. Az itt élő kereskedők kibulizták maguknak a királynál, hogy az ide érkrző hajók rakományával kizárólagos joggal ők kereskedhessenek. Leginkább lakótornyokban laktak, aminek alsó szintjén raktározták el árukészletüket. A prosperitás éveiben 160 lakótorny volt a városban.

Képzeletbeli életkép egy lakótoronyból

Még sok minden látnivaló van hátra, az idő meg gyorsan múlik, irány a tengerpart! A naplementét még éppen elértük.

A sötétedés beálltával felébrednek a helyi lakosok. Van aki aki a sarki kávázóba, van aki szomszédos templomba megy erőt gyűjteni.

Mi meg úgy döntöttünk, itteni szállásunkon fogunk erőt gyüjteni a következő nap látnivalóihoz. Elfáradtunk az egész napi városnézésben.

Bennem ez a kép maradt meg legjobban erről a napról.