Cadízban jártam (1.rész)

Az óváros bejárata
 

Cadiz történelme időszámítáunk előtt több mint 1100 évvel kezdődik. Az ókori népek körében ismert  Földközi-tenger országainak kereskedelmi lehetőségei már kevésnek bizonyultak fönciai kereskedőknek, további lehetőségeket kerestek. Tudták, hogy a Gibraltári-szoroson túl is van élet és útjaikat az Atlanti-óceán partjai mellett is folytatták. Az Ibéiai-fésziget  nyugati oldalán találták meg azt a jól védhető helyet, ami hajózási és kereskedelmi szempontból is ideális volt. Itt alapították meg Gadirt, a mai Cadizt.

A római időkben ezüstöt, rezet, gyapjut és bort, szállítottak innen Rómába. A város kereskedői kizárólagos joggal szálíthatták erről a vidékről a sózott halat és halszószt a Római Birodalom szívébe.

ókori főníciai hajó replikája

A Római Birodalom szétesése után rövid ideig a vizigótok uralták a birodalom maradványait. A vizigót királyok egymás közti hatalmi harcokkal voltak elfoglalva, nem igazán törődtek a néppel. A népet meg nem igazán érdekelték a hatalmi belviszályokn nekik az volt a fontos, mennyiadót kell fizetni. nem akartak katonáskodni, vagy meghalni valamelyik trónkövetelő oldalán. 
Miután 710-ben a Gibraltári-szoroson át bejöttek az arabok, akik a néptől kevesebb adót követeltek, nem igazán ütküztek ellenállásba.  100 éven belül eljutottak a francia határig, ezzel teljesen megszünt a vizigót királyság és a mórrá avanzsált arabbok vették át a hatalmat az Ibériai-félszigeten.

Cadizt a következ négyszáz évben a mórok uralták, de 1272-ben elfoglalta a várost a kasztíliai királyság 

A középkori spanyol - angol világhatalmi rivalizálás folytán Cadizt 1596-ban lerombolták az angolok, ezért kevés emlék maradt az előző évszázadokból. 

A mai belvárost a 17-18. században épült épületek és a köztül lévő keskeny utcák jellemzik.

Jelenleg turisták nélkül

Ez az idő nem strandidő
 

- No nem baj, legalább nem rohad le rólunk a ruha városnézés közben,- vigasztaltuk magunkat  Az aznapi városnéző séta,  ebben a borongós, esőre hajló, szeles időben történt, Ez nem ideális sétaidő! Vélhetően mások is így érezték, mert a katadrális előtti téren, ahol máskor nem lehet üres asztalt ltalálni, nem volt egy ember sem

 

 

A megérkezés utáni városnézés ebben a borongós hangulatban telt, de legalább némi helyismeretre tettünk szert. Séta közben felfedeztük a házak közé szorított Santa Maria templomot. "Ha már itt vagyunk, menjünk be" gondoltuk. Odabent  a szél sem fújt, és még az is kiderült, sikerült az egyik legrégebbi templomot megtalálni. Az építkezést 1527-ben kezdték, majd az angolok 1596-os rombolása után 1616-ban folytatták. 
 

 
A templom bejárata és belseje.

Ezekkel az ismeretekkel gyarapodva folytattuk mi is szeles sétánkat az óvárosban. Néztük a csodás épületeket, majd miután kellően átfáztunk és elfáradtunk abban a reményben indultunk el szálláshelyünkre, hogy a következő napon talán melegebb  lesz.

A szél a házak között is tépte a pálmákat

Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Másnap reggel az internetes hőmérő 12 fokot mutatott. Ekkor igazolódott be az előbbi bölcselet:  "ha kisüt a Nap jó idő lesz" - bizakodott feleségem.

Ezzel a reménnyel indultunk Cadiz felfedezésére. Mire a reggeli készülődés után beértünk a szállásunktól 7 km-re lévő óvárosba, csoda történt. Sütött a nap és az előző napi hűvös, őszies idő kellemes városnéző időre változott.
 

Ez az épület maradvány a mór időket idézi

Minket a katedrális izgatott, azt midenképen meg akartuk nézni. A keskeny utcákon hamar odaértünk a katedrális elé. Az előzó napi kihalt tér a napsütés hatására megtelt élettel.  
 

Tudtuk, hogy a katedrális tornyába fel lehet menni, de ahhoz ki kell várni a sorunkat., Negyedóránként tizesével engedték fel a látogatókat. Felmenni a toronyba nem lépcsőn, hanem egy folyamatosan emelkedő körkörös rámpán lehet. Nagy lendülettel indultam a magasba, de a lendület már a félúton alább hagyott. MIre feljutottam, bizony sűrün kellett vennem a levegőt. A rámpa végén pedig egy keskeny csigalépcső vezet ki a torony tetejére.

 

 

Végre !  Fent vagyok !

- Innen gyönyörű kilátás nyílik a városra!  Amig gyönyörködöm, kifujom magam - gondoltam és beálltam a fal egyik bemélyedésbe. A nyugodt nézelődésnek fülsiketítő hang vetett véget. Megkondult a fejem felett lévő harang, amit addig észre sem vettem. Úgy ugrottam ki a nyugodtnak vélt beszögelésből, mint akit fenékbe rugtak. 

 

A katedrális

1722-ben tették le a a katedrális alapjait, de nem kapkodták el az építkezést, mert csak 1853-ban lett kész.  Állítólag a késlekedés oka a pánzhiány volt.