Az USA elnökei, az UFO-k és az árnyékkormány

 Az árnyékkormány hatalma és a földönkívüliek

Hogy az Egyesült Államokban és talán más országokban is létezik egy úgynevezett árnyékkormány, az ma már senki előtt sem kétséges.

Az árnyékkormány egy olyan politikai, gazdasági, társadalmi hatalmi tényező, amely — ha kell — országok, nemzetek sorsa felett képes dönteni. E titkos szervezet legfőbb irányítói tökéletesen tisztában vannak az UFO-k létezésével épp úgy, mint azok földönkívüli eredetével és talán még céljaival is.

Befolyásuk és hatalmuk következtében szinte érinthetetlenek és ismereteiket képesek saját hatalmuk, további növelésére fordítani.

Az amerikai társadalom kutatói már az 50-es, 60-as években felhívták  közvélemény figyelmét a hivatalosan, törvényes úton megválasztott kormányon felüli titokzatos hatalom létezésére, amely igen nagy nyomást gyakorol az Egyesült Államok összes elnökére, szenátusára és törvényhozó testületének tagjaira, és amelyik jóformán az egész országot irányítja.

Akkoriban azonban nem sok figyelmet fordítottak erre; mindaddig, amíg a kutatók korábbi figyelmeztetése — igaz, burkolt formában — meg nem ismétlődött: magából a Fehér Házból, az Egyesült Államok elnökének leköszönő beszédében!

1961. januárjában Dwight D. Eisenhower szájából különös mondatok hangzottak el a televízió nyilvánossága előtt. Többek között az alábbiakra hívta fel a figyelmet:

„…az a pénzösszeg, amit évente kénytelenek vagyunk az ország katonai biztonságára elkölteni, jócskán meghaladja a nemzetgazdaságunk külkeres-kedelméből származó éves nettó bevételt… A katonai gépezet és a hozzá tartozó hadiipar azonban együttesen olyan hatalmi tényezőt jelent, amely példátlan az amerikai történelemben. Jelenlétét érezni lehet — mind politikai, mind gazdasági, mind szellemi téren —minden egyes városban, minden államban, minden egyes kormányhivatalban. De őrizkedni kell attól, hogy ez az egyre átláthatatlanabb komplexum akarva vagy akaratlanul túlzott befolyásra tegyen szert az országban. Nem engedhetjük, hogy ez a hatalmi tényező veszélyeztesse szabadságunkat és demokratikus intézményrendszerünket.” (Részlet Dwight D. Eisenhower beszédéből)

Miről is beszélt itt az elnök? Nem másról, mint egy olyan novekvő hatalmú gazdasági összefonódásról, amely meglátása szerint túlzott befolyásra tett vagy tehet szert.

Ugyanakkor figyelmeztet is, hogy nem lehet megengedni, hogy ez a pénzügyi és hadiipari összefonódás átvegye a hatalmat a demokratikus intézményrendszer felett. Tiszta beszéd, igazi figyelmeztetés volt ez. Nem csoda, hiszen az elnök pár hónappal korábban a saját bőrén is megtapasztalta ennek a láthatatlan erőnek a hatalmát; akkor, amikor az árnyékkormány konspirátorai gondoskodtak arról, hogy meghiúsuljon a nagyhatalmak (Franciaország, Anglia, Egyesült Államok, Szovjetunió) 1961. május 16-i párizsi csúcstalálkozója. Mint ismeretes, a csúcstalálkozó előtt a Szovjetunió lelőtte a CIA által, elnöki jóváhagyás nélkül útjára indított U2 kémrepülőgépét.

A konspirációra bizonyíték lehet, hogy az oroszoknak feltehetően az ekkor épp Moszkvában élő Lee Harvey Oswald súgta meg, mikor érkezik a kémrepülő. Igen, jól olvasták. Ugyanarról az Oswaldról van szó, aki később a Kennedy-gyilkosság első számú vádlottja volt, és aki a bizonyítékok szerint nyilvánvalóan titkosügynök lehetett.

Eisenhower igen kellemetlen helyzetbe került. A hidegháborús légkör egyre feszültebbé vált, egyre közelebb hozta a háború szelét, amelyről ő pontosan tudta, mit jelent valójában. Nem csoda, hogy mindent megtett volna, hogy elkerülje a konfliktust. Ugyanakkor Eisenhower tisztában volt azzal, hogy a Szovjetunió mellett, hatalmas veszélyt rejthetnek a földönkívüliek ismeretlen szándékai.

Nem sokkal az 1952-es washingtoni UFO-inváziót követően, amikor megnyerte a választásokat, megkapta a földönkívüliekről szóló Majestic  dokumentumokat, majd 1953-as hivatalba lépésétől kezdve folyamatosan tájékozódott az UFO-kkal kapcsolatos fejleményekről.

Eltökélt szándéka volt, hogy tájékoztatja a közvéleményt. Az árnyékkormány befolyásával ekkor találkozhatott először. Talán nem is volt tisztában azzal, mennyire manipulálták döntésében, amikor 1954. február 23- án személyesen is megtekintette a földönkívüli csészealjakat és az idegenek holttesteit — más bizonyítékokkal együtt.

Tájékoztatták, hogy az angol és az amerikai kormány katonai vezetésének titkos erőfeszítései arra irányulnak, hogy azonosítsák a lezuhant űreszköz és az abban talált holttestek eredetét. Arról is tudomást szerzett, hogy idegen űrhajót találtak 1948. február 13-án egy fennsíkon az Új-Mexikóban található Aztec közelében. Szintén az errefelé található Hart Canyonban találtak egy másik hajót 1948. március 25-én. Átmérője harminc méter volt. A két hajóból összesen tizenhét idegen testét gyűjtötték össze. De ennél nagyobb felfedezés volt az, hogy mindkét járműben nagyszámú emberi testrészt tároltak. A beavatottakon paranoia lett úrrá, a történteket titkosították.

Eisenhower hozzáállása az UFO-kérdéshez ekkor valamiért megváltozott. Többé nem kívánta nyilvánosságra hozni az UFO-titkot, sőt ellenkezőleg: mindent megtett, hogy ez a titok titok is maradjon.

Ennek egyik okaként egy titkos találkozót említenek, amely az elnök és a földönkívüliek között jött létre 1954-ben. Ekkor a háttérhatalom nyomására megegyezés született, mely értelmében bizonyos technológiákért cserébe szemet hunynak a földönkívüliek tevékenységén. (embereken, állatokon folytatott orvosi kísérletek, eltérítések)

Ennek a megállapodásnak a kikényszerítése tudatosíthatta benne, hogy az igazi hatalom nem az Egyesült Államok elnöke, hanem egy titokzatos és érinthetetlen „árnyék-kormány” kezében van, amely birtokában van az UFO-titoknak és a szerzett információkat hatalmának megerősítésére használja.

Nem véletlen hát, hogy Eisenhower leköszönő beszédében nyíltan figyelmeztette utódját, John F. Kennedy-t az egyre átláthatatlanabb komplexum hatalmi befolyására.

Kennedy, aki 1960 novemberében alig több mint 100 000 szavazattal győzte le Nixont, úgy tűnik, értette a figyelmeztetést. Nyomban a CIA tudomására hozta (amely szerinte ennek a gépezetnek az egyik legveszélyesebb eleme volt), hogy darabokra fogja szaggatni. Leváltotta Allan Dulles igazgatót, és számos magas rangú katonai hírszerzési tábornokot nyugdíjaztatott a légierő, a haditengerészet és a hadsereg kötelékéből.

Kennedy megértette Eisenhower figyelmeztetését, és tudta, hogy a hatalom igazi mozgatói a pénzügyi és hadiipari trösztök, amelyek minden háborúból csak profitálnak, miközben emberek vesztik életüket — ahogy ez Vietnamban is történt.

1961-ben Kennedy utasította a legmagasabb rangú testületet, az 5412-es bizottságot, hogy dolgozza ki azt a tervezetet, amely szerint békeidőben minden titkos akcióról ezentúl csak az Egyesített Vezérkar dönthet.

Ám a történelem közbeszólt, és megelőzte az elnököt. A CIA aktív támogatásával 1961 áprilisában kitört a „kubai válság”, de Kennedy nem hagyta magát a. Pentagon és a CIA csapdájába csalni. Nem adott légi támogatást az USA-ban kiképzett kubai lázadóknak.

Kennedy döntésében állítólag jelentős szerepe volt a földönkívülieknek és egy titokzatos látogatónak, akinek története inspirálta a népszerű  X -akták sorozat „Eltűnt idő rejtélye” című epizódját.

Időkozben kiderült, hogy a Földön legalább négy földönkívüli faj van jelen, amelynek szándékai nem eazonosak. Van amelyik az emberiséget csupán kisérleti alanynak tekinti és van amelyik egy olyan békés univerzális világért tevékenykedik, ahol a Földnek is helye van.

Kennedy titokzatos látogatója egy bizonyos William Brodie volt. Az a férfi, aki egy rejtélyes esemény alanyává vált 1956. június 13-án, a Piedmont Airlines légitársaság Fayetteville (Kalifornia) és Louisville (Kentucky) közötti repülő járatán.

A repülőgép minden gond nélkül kezdte szokásos útját, ám mintegy félórával később (8 —9 000 méteres magasságban) valami hihetetlen dolog történt. Különös fény és nyomasztó csend telepedett az utastérre. Az utasok úgy érezték, menten megfulladnak, és mintha a gép is megállt volna a levegőben.

A hátsó sorokból egy elegáns, középkorú férfi felpattant, és sietős léptekkel a pilótafülke felé indult, de amikor az első leszálló ajtóhoz ért, az ajtó magától kinyílt, fény öntötte el az utasteret, és a titokzatos utas már kívül is volt a gépen.

A kapitány ekkor lépett az utastérbe, és megrökönyödve látta a nyitott ajtót, amelyet az egyik utaskísérő segítségével is csak nagy nehezen tudott bezárni. Nem sokkal később a gép megremegett, és mintha mi sem történt volna, továbbrepült a kijelölt légi folyosón.

Csak a titokzatos utasnak, William Brodie-nak veszett nyoma mindaddig, amíg 1961 elején fel nem tűnt a Fehér Ház ovális irodájában. Első találkozójuk alkalmával Brodie átadott egy UFO-kkal kapcsolatos dossziét Kennedynek, akit igencsak elbizonytalanított ennek tartalma. Ez állítólag egyfajta földönkívüli fenyegetés volt, amely az atomfegyverekre vonatkozott.

Ráadásul Kennedynek haladéktalanul döntenie kellett arról, beavatkozik-e Kubában, vagy sem. Az egyik oldalon a katonai vezetés sürgette, a másikon pedig ott volt William Brodie és a dosszié tartalma. Ekkor valami különös dolog történt az ovális irodában. Ted Sorensennek, az elnök bizalmi emberének visszatekintéséből tudjuk, hogy az elnököt két törpéhez hasonló, ellenszenves alak látogatta meg.

Földönkívüliek, akikről később Jacqueline Kennedy is beszámolt későbbi férjének, Aristoteles Onassisnak. A találkozóról annyit tudni, hogy az elnök kiabált a látogatókkal, akik feltehetően megzsarolták vagy megfenyegették, majd falfehér arccal kilépett az irodából, nem szólt senkihez, hanem azonnal az elnöki lakosztályba sietett feleségéhez.

„Úgy tűnik, olyasmit tudott meg, amely egyszerre volt fantasztikus és rémisztő” — írta az események kapcsán Kennedyről szóló könyvében Richard Goodwin.

Ezt követően különös dolgok történtek. Három napra eltűnt Kennedy öccse, Robert. Mint később kiderült, eltérítették vagy fogságban tartották a földönkívüliek, de az is lehet, hogy az egész eltérítést csak az „árnyékkormány” konspirátorai szervezték meg.

Tény, hogy Kennedy döntött. A találkozás utáni napon bejelentette: az Egyesült Államok nem avatkozik be a kubai eseményekbe. Az ismeretlen eredetű beavatkozásának köszönhetően elmaradt a háború, amelyet az árnyékkormány  szeretett volna kicsikarni.

Kennedy ettől kezdve egészen más ember lett. S bár igaz, hogy 1962 októberében a rakétaválság kapcsán blokádot vont Kuba köré, amellyel pattanásig feszítette a húrt, a színfalak mögött azonban kiegyezett Hruscsovval: A Szovjetunió visszavonta Kubából az amerikára irányított nukleáris robbanófejjel ellátott rakétáit.

Új politika kezdődött, amelyet jól szemléltet Kennedy-nek a Washington Egyetemen elhangzott híres 1963-as beszéde, ahol már nem a laoszi és vietnami háborúról, nem a kubai incidensről, nem is az USA katonai világhatalmi szerepéről, hanem egészen másról esett szó:

„…kikerülhetetlen tény, hogy mindannyian ugyanazon a kis bolygón lakunk, ugyanazt a levegőt szívjuk be, egyformán aggódunk gyermekeink jövőjéért, egyformán halandók vagyunk…”

1963 augusztusában Kennedy aláírta a szovjetekkel az atomkísérletek korlátozásáról szóló egyezményt; bejelentette, hogy csökkenteni fogja a katonai költségvetést, amely akkoriban 80-100 milliárd USD tett ki évente. 1965-ig haza kívánta hívni az összes amerikai katonát Vietnámból, és kitűzte az új célt is: Az évtized végére embert kell juttatni a Holdra!
Gazdasági téren csökkenteni akarta a FED hatalmát, új ezüst fedezetű dollárral kívánta kiváltani a FED által forgalomba hozott dollárt.

Kennedy ekkor már felismerte, hogy a fejlődés útja nem a fegyverkezés, mert az emberiség elérkezett a kozmikus civilizáció korszakába. Ebben jelentős szerepe volt William Brodie-nak, aki szeptemberben még egyszer feltűnt a Fehér Házban, hogy átadja a földönkívüliek üzenetét Kennedy-nek.

Eszerint az USA-nak a következő lépésként haladéktalanul le kell állítania a nukleáris fegyverek fejlesztését. Ez már nem valósulhatott meg…
Az elnök tevékenysége túl sok érdeket sértett. Az árnyékkormány, az összefonódott gazdasági politikai hatalom irányítója — amely jelentős befolyással rendelkezett a CIA, az FBI, a Nemzetbiztonsági Hivatal, és nem utolsó sorban a haditengerészet és a légierő, valamint ezek hírszerző szervezeteire – működésbe lépett.

1963. november 22-én Dallasban pont került a pozitív földönkívüliek és a háttérhatalom közötti huzavonára. Eldördültek a gyilkos lövések, amelyek örökre kioltották John F. Kennedy életét. Kennedy törekvései közül talán csak a Holdra való utazás valósult meg, de ma már tudjuk, a színfalak mögött ezt is a hadsereg, a fegyverkezés, a háború céljainak rendelték alá.

A Kennedy-merényletet követően Lyndon B. Johnson személyében olyan elnök lett a háttérhatalom bábja, aki továbbra is a háborút, a hadiipar lételemét támogatta — saját meggyőződéséből, vagy csak azért, mert nem akart elődje sorsára jutni nem tudni. Johnson elnök Kennedy temetésének másnapján írta alá a 273. számú nemzetbiztonsági utasítást, amely a vietnami háború folytatását tűzte ki célul.

Johnson 1964-ben már 9 billió (!) amerikai dollárt kért a kongresszustól, amelyből 220 milliárdot fordítottak a vietnami háborúra. Arra a háborúra, amelynek legnagyobb haszonélvezői a háttérhatalom irányítói, a fegyvergyárosok és a bankárok lettek, miközben a földönkívüliek visszavonulót fújtak.

Közben pedig jöttek az újabb és újabb elnökök. Nixon, Carter, Reagan, Bush, Clinton, akik közül többen is úgy vonultak be a Fehér Házba, hogy mindent megtesznek azért, hogy az UFO-titokra fény derüljön, mégsem tettek semmit. Talán ők is látták mindazt, amit Eisenhower, vagy őket is maga alá gyűrte a titokzatos árnyékkormánynak nevezett láthatatlan erő, amely — ha érdekei úgy kívánják — képes akár az Egyesült Államok elnökét is megöletni.

Nem csoda hát, ha hallgatnak, és a pozitív földönkívüliek figyelmeztetése ellenére inkább a háborút, a fegyverkezést támogatják. Pedig érdemes lenne felidézniuk Eisenhower figyelmeztetését, miszerint nem lehet megengedni, hogy a pénzügyi és hadiipari összefonódás átvegye a hatalmat a demokratikus intézményrendszer felett. vagy épp Kennedy híres mondatát is…

“…kikerülhetetlen tény, hogy mindannyian ugyanazon a kis bolygón lakunk, ugyanazt a levegőt szívjuk be, egyformán aggódunk gyermekeink jövőjéért, egyformán halandók vagyunk…”