Az ősemberek 400 ezer éve téli álmot alhattak

Az őskori leletek szempontjából a világ egyik legfontosabb ásatási helyszínének számító területen, a Sima de los Huesos barlangban a kutatók olyan csontokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy a medvéhez, a denevérhez vagy a sünhöz hasonlóan több százezer évvel ezelőtt az ősember is téli álomra ment, hogy átvészelje a kemény teleket, írja a Guardian.
 

A feltárásban részt vevő kutatók azt állítják, hogy a korai emberek megkövesedett csontjain olyan elváltozásokat és károsodásokat találtak, mint amilyen a magukat hibernáló állatok csontjain található. A feltételezésük szerint a hidegebb időszakban az ősemberek is lelassították az anyagcseréjüket és hónapokon át aludtak.

Az elmúlt három évtizedben több mint ezer csont és fogdarabot találtak a barlangban, ami a kutatók szerint afféle tömegsír. A csontok több mint 400 ezer évesek, korai neandervölgyieké vagy azok elődjeié lehetnek.

A Juan-Luis Arsuaga vezette kutatócsoport azt állítja, hogy a csontok növekedésében szezonális hatásokat figyeltek meg, a növekedés hónapokra leállt minden évben. Azt feltételezik, hogy az ősembereknek olyan volt az anyagcseréjük, hogy felhalmozott testzsírjukkal és kevés élelemmel hosszú időszakot átvészeltek, gyakorlatilag hibernálták magukat. És a csontnövekedés ebben az időszakban állt le.

A kutatók szerint mindez scifinek tűnhet, de más főemlősöknél, például lemúroknál és fülesmakiknál is megfigyelték ezt. Ennek alapján azt feltételezik, hogy a hibernáció genetikai alapja sok emlősben megtalálható, így az emberben is.

Arsuagaék elméletét megkérdőjelezhetnék azzal, hogy ha a hideg élelemhiányos időszakokra képes hibernálni magát az ember, akkor miért nem tették ezt például az északi sarkkörön túl élő számik és inuitok. A kutatók szerint nekik a halak és rénszarvasok elég zsírkészletet tudnak nyújtani, míg félmillió évvel ezelőtt a barlang környezetében nem volt elég élelem.