Az idén látványosabb lesz az augusztusi csillaghullás

A hullócsillagok fénye a száguldó kődarab méretétől és sebességétől függ. Ezek akár az éjszakai égbolt legfényesebb csillagát, a Vénusz bolygót is túlragyoghatják. A raj már július végén eléri a bolygónkat, éles szemű megfigyelők kis szerencsével már ekkor kiszúrhatnak egy-egy, a Perseus csillagkép irányából érkező hullócsillagot. A tetőpont azonban augusztus 11-13-án van, ilyenkor óránként ötvennél is több felvillanó tűzcsóvát láthatunk az égbolton. - írja a Curiosity.

A Perszeidák – tévesen – a Perseus csillagkép után kapták a nevüket, a korábbi elképzelés ugyanis az volt, hogy a meteorok az évnek ebben az időszakában a Perseus csillagai között keletkeznek. Ez azonban nem igaz: a Perseus csillagai körülbelül száz fényévnyire vannak egymástól, a távolság miatt pedig lehetetlen, hogy tevékenységeik következtében meteorok képződjenek.

A Perszeidák származási helye valójában a Swift-Tuttle üstökös. Amit az égbolton augusztusban látunk, nem más, mint az üstökösről leváló törmelékek fénye, amikor belép a Föld légterébe. Az üstökös csak 133 évente kerül közel bolygónkhoz, ám ez nem jelent akadályt: a Föld Nap körüli keringése közben minden évben egyszer közel kerülünk az üstökös által hátrahagyott törmelékhez, amit aztán a légtérbe való belépés után hullócsillagokként felvillanni látunk az éjszakai égbolton.