Angliában a XIX. század végén büntettek először gyorshajtásért

Walter Arnold 1896. január 28-án a kenti Paddock Wood utcáin hajtott, négyszeresen túllépve a megengedett sebességhatárt. Ez akkoriban óránként 2 mérföld (3,2 kilométer) volt. Igen, ennél még gyalog is gyorsabban lehet haladni, de vegyük figyelembe, hogy a piszkos és büdös autók előtt akkoriban még egy kocsikísérőnek is kellett mennie, aki piros zászlót lengetve figyelmeztette az utasokat a közelgő veszélyre.

Arnold viszont simán beletaposott a gázpedálba, és 8 mérföldes (13 kilométer) óránkénti sebességgel dübörgött végig Paddock Woodon. Képzelhetik, hogy meglepődött a biciklis közlekedési rendőr az őrült vandál láttán! Nem is hagyta annyiban a dolgot: felpattant a biciklijére, és 8 kilométeren át üldözte az ámokfutó Arnoldot. (Akkoriban a kerékpárok is lassúbbak lehettek.) Amikor végre beérte, egy shilling pénzbüntetést szabott ki rá.

Nem tudni, hogy Arnold hogy reagált a történtekre, de valójában jól jött neki az a kis nyilvánosság, amit az eset kavart. Arnold az ország egyik első autókereskedését vezette, ahol a Németországból importált Benz autóit árulta. 1896 és 1899 között a vállalata saját, a Benz modelljeire épülő autókat is tervezett, Arnold Motor Carriage néven.

A brit törvényhozás még ebben az évben elrendelte, hogy a sebességkorlátot növeljék óránként 14 mérföldre (22 kilométer). Szerencsére a zászlós kocsikísérőnek sem kellett a kerekek elé köpnie a tüdejét: innentől fogva már rájuk sem volt szükség a közlekedésben.

A sebesség túllépést elkövető kocsi mása

Index.hu