Amit a karácsonyról érdemes tudni

A karácsony majdnem egybe esik a téli napfordulóval, ami az emberiség egyik legősibb ünnepe. Érdekes felidézni, miként jutottunk el a fény növekedésével beköszönő új év ünneplésétől a karácsonyi "kötelező" ajándékozás ünnepéig.

A téli és nyári napfordulók már az írott történelem előtti időkben is az év legfontosabb napjainak számítottak. A kettő közül a téli kiemelt jelentőséggel is bírt, hiszen innen kezdve hosszabbodnak a nappalok, és a fény veszi át a hatalmat a sötétségtől.
Az emberiség életét alapvetően meghatározták az évszakok. Fontosak voltak azok az állandó sarokpontok, melyekhez naptárakat, mezőgazdasági munkákat, és a kölönböző ünnepeket lehetett igazítani. Míg a nyári napforduló során a legmagasabban áll a Nap, és legrövidebb az éjszaka, addig télen a legalacsonyabban delel, és ekkor van az év leghosszabb éjszakája is.
A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli féltekén pont fordítva, június 21-22-ére. A nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték.

A kereszténység Húsvét után legnagyobb ünnepévé a karácsonyt, Jézus születésének idejét tette. Ennek az időpontnak az ünneplése, ami nagyjából megeggyezik a decemberi napfordulóval sokkal, de sokkal régebbre nyúlik vissza mint Jézus születése. Jézus születéséről nincs is pontos dátum.  Szóba került december 20. január 6. sőt még áprilisn 18-19 is, de még a születés évéről is vitatkoznak. A 2. 3. században, az egyre jobban erősödő kereszténység nem hagyhatott bizonytalanságot híveiben, ezért a 325-ben összehívott niceai zsinat úgy döntött, hogy Jézus december 25-én született.
Ezzel az intézkedéssel a régi pogány ünnepet kicserélték és Jézus születése napját tették ünneppé. Így sikerült átmenteni és beépíteni a keresztény ünnepnapok közé a "pogány" vallásokban kiemelt helyet elfoglaló napfordulót.
Az ünnep minden nyelven saját nevet kapott, amely tükrözi, hogy mindenhol különleges jelentősége van. A magyar "karácsony" szó szláv eredetű, és a "korcsun", azaz "lépő, átlépő" szóból származik.
A történetben most mi is átlépünk bő ezer esztendőt, amikor is a mai karácsonyi szokások kezdtek kialakulni.
A 16.-17. században Németországban az új év és az örök élet jelképeként életfát kezdtek állítani ezen a napon. Mivel a fenyőből sok van azon a vidéken és viszonylag gyorsan is nő, logikus, hogy ezt választották karácsonyi jelképnek. A díszek az új év remélt bőségét jelképezték.
A szokás tovább terjedt, és a 18. századra egész Németországban elterjedt. Ekkor már gyertyával feldíszített karácsonyfákat állítottak.
A fa állítás szokása Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot. Külön érdekesség, hogy amikor 1860 karácsonyakor Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát. Angliába a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje állította az első karácsonyfát.
A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, kivándorlók révén a tengerentúli területekre is eljutott.
A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal díszítették. A fákon  hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A 19. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá.

A római korban a téli napforduló a vidámság és az ajándékozás napja volt, újévkor a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. A niceai zsinat után az ajándékozás szokása keresztény köntösbe öltözött.

Az ajándékozás szokása a karácsony jellemzője. Kezdetekben a szeretet jeleként apróságokat, főleg saját kezűleg készített holmikat ajándékoztak egymásnak. Az ajándék értékét a bele fektetett személyes munka, és személyre szabott volta jelentette. A múlt században az iparosodó világ egyre kevesebb szabadidőt hagyott a családoknak, így az ajándék készítése helyett egyre inkább vásárlása került előtérbe. Mára kiszélesedett a megajándékozottak köre. Most már nem csak a hozzánk legközelebb állóknak, hanem a széles rokonságnak is veszünk ajándékot. Az ajándék vásárlás már nem a szeretetről szól, hanem terhes kötelességgé vált. Ez a kényszerű adakozás minden családban gondot jelent. Rengeteg pénzt, időt, és fáradságot áldozunk erre a túlzásba vitt szokásra. Néha az egész karácsonyi ünnepről lemondanánk, és elvonulnánk valami békés helyre, ahol kötelezettség mentesen nyugiban lehetünk. 
A sok gond, szaladgálás és előkészület után mikor végre összejön a karácsonyfa előtt család, eluralkodik a csend, a békesség, a szívekben. A gyerekek, gyönyörködnek a díszektől roskadozó fában, a szülők, gyönyörködnek a gyermekek gondtalan boldogságában, és ez a néhány perc áhítatos csend adja a karácsony hangulatát, feledteti a fárasztó előkészületeket.