Amit jó tudni a borokról

Tények és tévhitek a borról

Mi igaz és mi nem abból, ami a köztudatban él az egyik legnemesebb italunkról? Leggyakoribb tévhitek a borról.

Minél tovább tárolsz egy üveg bort, annál értékesebb és finomabb lesz.

A borok eltarthatósága függ a bor származási helyétől, az elkészítés módjától, az évjárattól és persze a tárolási formától, de lényeges szempont a borkészítés típusa, azaz hogy az adott bor reduktív vagy oxidatív technológiával készült-e.

A reduktív módszerrel készült fehér- és rozé borok többsége kifejezetten friss fogyasztásra készül, így legkésőbb egy-két éves korukban fogyasszuk el őket. Az idő múlásával üdeségük elmúlik és minőségük egyre többet romlik, míg a hordós érlelésű, azaz az oxidatív borok már hosszabb idejű tárolásra is alkalmasak, legyen szó fehér- vagy vörösborokról. Azonban az oxidatív módon készült borok sem tárolhatók sajnos örökké, mert az oxigén egy idő után kedvezőtlenül módosítja a bor összetételét. Hosszabb idejű tárolásra a magasabb tannintartalmú vörösborok alkalmasak, ami nagyjából 5-6 évet jelent.

A rendszeres borfogyasztás egészséges.

A sápadt, vérszegénynek gondolt embernek gyakran javasolják, hogy fogyasszon vörösbort. Gondolván, hogy a vörösbor gyógyír lehet a problémára. Habár a vörösborban van vas, de sajnos olyan vegyértékű, amelyik a gyomorból nem szívódik fel a véráramba. Tehát a vérszegénység ellen csak másodlagosan segíthet, oly módon, hogy étvágyfokozó hatással rendelkezik. Hiszen ha vérszegény ember vörösbort iszik, feltehetőleg több táplálékot fog magához venni, amivel végeredményben fokozhatja a vörösvérsejtképzést.

Ezenkívül még számos pozitív hatást kötnek az alkalmankénti, kis mennyiségű vörösbor fogyasztásához. Például csökkentheti a vérnyomást flavonoidtartalmának köszönhetően, hangulatjavító, és kis adagban oldja a stresszt. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy mindez csak akkor érvényes, ha minőségi bort fogyasztunk mértékletesen, hiszen a túlzott alkoholfogyasztás egyértelműen káros az egészségünkre.

A minőségi desszertborok nem véletlenül tartoznak magasabb árkategóriába – fotó: Shutterstock

Az édes bor rossz minőségű.

Az édes borokkal semmi baj nincs. Pontosabban azokkal az édes borokkal nincs baj, melyek természetes, jó minőségű édes borok. A minőségi desszertborok nem véletlenül tartoznak magasabb árkategóriába, hiszen fajtájuktól függően ritkaságok lehetnek, előállításuk pedig összetett folyamat.

A természetes édes borok előállításához több időt kell hagyni a szőlőnek a cukor gyűjtésére. Ezzel viszont az alapanyag megromlását kockáztatja a borász. Így például az aszúhoz már az egészen töppedt, koncentrált cukortartalmú bogyókat szüretelik le általában egyenként, kézzel válogatva. A jégborhoz pedig rendkívül sokáig, az első fagyig várnak a szürettel, amíg ki nem fagy a bogyókból a nedvesség.

A gond azokkal az édes borokkal van, melyeket csak utólag édesítenek olyan anyagokkal, amiknek egyébként nincs sok közük a szőlőhöz, amellett, hogy ez megcsúfolja a borkészítés hagyományait és ronthatja a bor illat- és ízvilágát, azaz a befogadás élményét, mivel az érzékszerveinket csak a minden mást elnyomó édes íz tölti ki.

A rozé a fehér- és a vörösborok házasításával készül.

A rozé bor alapvetően kékszőlőből készül, ezért ha kategorizálni kellene, inkább a vörösborok közé sorolhatnánk, de mégis van köze a fehérborhoz, mégpedig abból a szempontból, hogy a préselés után már fehérbor-technológiával állítják elő. Azaz nem arról van szó, hogy a vörösborhoz fehéret öntenek és így alakul ki a klasszikus rozé szín. A bor színe attól függ, hogy a kékszőlőt mennyi ideig tartják héjon a szüretelés után. Ha csak rövid ideig, akkor a kékszőlő héjában lévő színanyagok csak kis részben áznak bele a borba, és így kapjuk meg a sokak által kedvelt rózsaszín árnyalatot.

Létezik tablettás bor.

Mi is az a bizonyos tablettás bor? A közhiedelemmel ellentétben nem abból áll, hogy a boltban kapható tablettát feloldjuk egy adott mennyiségű tiszta vízben. Azonban az "igazi" tablettás bor elkészítéséhez is elég néhány perc. Vízből, patikában beszerezhető alkoholból (esetleg vodkából), borkősavból, citromsavból és az ínyencek kedvéért egy kevés valódi borból állítható elő.

Azonban a "tablettás" bor fogalma nem merül ki ennyiben, hiszen minden olyan borként forgalomba kerülő alkoholos italt szoktak így nevezni, ami nem felel meg a borászok által meghatározott kritériumoknak a bor minőségére és készítésére vonatkoztatva. A borkészítés kritériumai tájegységenként is különbözhetnek, ezért léteznek földrajzi jelzés nélküli borok. A földrajzi jelzés nélküliség ebben az esetben azt jelenti, hogy a termék nem felel meg ezeknek a borászok által felállított követelményeknek, viszont nincs benne olyan anyag, amit a hivatalos jogszabályok tiltanak.

Forrás: agroinform