Jelenlegi hely
.
Amikor az autó vált a környezetvédők reménysugarává
Az autó a garancia arra, hogy a városok tisztábbak és higiénikusabbak legyenek, és akadálymentesen lehessen közlekedni. Nem ért egyet az előző mondattal? Akkor biztosan nem a 19. század végi New Yorkban élt! Ott ugyanis a lovaskocsis közlekedés időszakának vége felé már olyan kemény környezeti terhelést jelentett az utcákra piszkító sok ezer ló, hogy szinte megváltóként tekintettek a korábban még gyanúsan nézegetett automobilokra. És még csak nem is az ürülék volt a legnagyobb probléma.
Az 1880-as években New Yorkban olyan 1,2 millió ember élt, akik a közlekedéshez 170 ezer lovat használtak. Ha azzal számolunk, hogy egy ló nagyjából napi 10-15 kiló ürüléket termel, akkor a városi közlekedés egyetlen nap alatt akár 2500 tonnát zúdított a városra. Egy korabeli újság becslése szerint ilyen tempó mellett a lószarszint 1930-ra a manhattani felhőkarcolók szintjét ostromolta volna. Már ha nem mállik szét a napi 150 ezer liter lóhúgytól.
Kimúlt lovak New York utcáin 1900-ban
Akik a tisztaságért feletek
Bár az autóktól eleinte kifejezetten idegenkedtek a városok, az 1890-es évekre olyan tarthatatlanná vált a lóhelyzet, hogy végül győzött a zöldlobbi. Az első nemzetközi várostervezési konferenciát 1898-ban tartották New Yorkban, a fő téma pedig a lószennyezés visszaszorítása volt. Végül az 1900-as évek elejére az addigi üzemanyagárak – a széna és a zab – ára is felszökött, így már végképp nem érte meg lóval utazni, és zöld utat kaptak az autók.