Alpujarra

2015, május 11 - 10:00 | P.R.

Alpujarra nem spanyol káromkodás, hanem egy nemzeti parkká előléptetett tájegység a Sierra Nevada oldalán.

A terület arról híres, hogy Granada 1492-es kapitulációja után ezen vadregényes tájon maradt meg legtovább az egységes mór népesség, és itt lázadtak fel 1568-ban II. Fülöp spanyol király szigorú, a keresztény hitet rájuk eröltető rendelete ellen.

A mór hódítás a spanyol történelemben hosszú időt ölel át, 711-től 1492-ig tartott. Ha belegondolunk, hogy mi magyarok 1000 éve foglaltuk el Kárpát medencét és azóta ezt tekintjük hazánknak, nem kell meglepődni, hogy az eltöltött 700 év után a mórok is hazájuknak tekintették az Ibériai félszigetet.
A mórok nem az elfoglalt területek kirablására törekedtek, hanem hont foglaltak, új hazát kerestek, ahol letelepedhetnek. Uralmuk elfogadásának titka toleráns valláspolitikájukban rejlett. Társadalmi berendezkedésüket a mai világ is megirigyelhetné. Vallásukat gyakorolva, békésen éltek egymás mellett a keresztények a zsidók és mórok.

Mezőgazdaságuk, kertészetük, építészetük és kultúrájuk a X-XIV. század Európájának legvirágzóbb, részévé tette Andalúziát, aminek neve is a móroktól származik (Al-Andaluz) A ma is látható építészeti alkotásaikat milliók csodálják Sevillaban, Córdobában, Granadában.

Córdoba: Mezquita Granada: Alhambra

A 3300 méter magas Sierra Nevada hegység délkeleti oldalán Alpujarrában lévő magas csúcsok, meredek hegyoldalak nem csábították letelepedésre az ibériai őslakosokat. A mór hóditók egyes csoportjai, az afrikai Atlasz hegység falvainak mintájára viszont otthonosan érezték magukat ezen a vidéken.

A magasba nyúló hegyek oldalán teraszokat alakítottak ki, amik így alkalmassá váltak zöldség, gyümölcs, fűszernövények termesztésére. Öntözéshez a Sierra Nevada soha el nem apadó forrásaiból nyerték a vizet.

Teraszos földművelés, égbe nyúló hegyek

Az utolsó mór errősség, Granada elfoglalásakor a katolikus királyok (Izabella, és Ferdinand) megigértek, hogy a mór lakosok

hitüket és szokásaikatt továbbra is szabadon gyakorolhatják.

Ígéretüket úgy 10 évig tartották meg, mert utána egyre erőteljesebben kötelezték a mórokat a keresztény hit felvételére. Alpujarra vad hegyvidékén élők azonban nem akartak keresztelkedni, nekik nagyon megfelelt őseik vallása és hagyománya. A katolikus királyok után uralkodó II. Fülöp viszont úgy gondolta, egy ország egy vallás, egy nép. A mórok azonban nem így gondolták és 1568-ban fegyveres felkelés tört ki, aminek bázisa Alpujarra hegyei közt volt.
A felkelést két év alatt leverték, majd kegyetlen megtorlás következett.
Minden faluban két mór család maradhatott, akiknek feladata az északról betelepített keresztény spanyolok betanítása a helyi mezőgazdasági kultúrára. A többieket elűzték.

Az 1500-as évek végén megkezdődött a moriszkók, a keresztény hitet felvett mórok teljes kiűzése Spanyolországból. Ekkor némi ellenérdek keletkezett az egyház és a földesurak közt, mert a más vidékről betelepített parasztok nem pótolták a szorgos mórokat. Az új munkaerőnek a keresztény hitén kívül más előnye nem volt.
A mórok kiűzésével a mezőgazdaság, a zsidók elzavarásával meg a gazdasági élet hanyatlott. A katolikus vallási fanatizmus elérte, hogy a keresztény Andalúzia a XIV. században Európa leggazdagabb és legmagasabb kultúrájú területe, a XIX. századra Európa legelmaradottab és legszegényebb területévé váljon.

Az utóbbi évtizedekben a turizmus erősödése beindította a fejlődést ebben az országrészben.

Ma Alpujarra a turisták egyik kedvelt célpontja. A hegyi falvak meredek utcáikkal, a hegyoldalakhoz alkalmazkodó házaikkal, az afrikai Atlasz hegység falvaira jellemző hangulatot árasztanak.

Utcarészlet Pampaneirában

Éttermek, ajándékboltok, a falusi turizmust népszerúsítő szállodák tucatjai nyíltak. Az ezer méter felett épült falvakban télen nics fagy, nyáron nincs forróság. A hegy túloldalán a 3000 méter magasságban lévő sípálya látogatóit rendszeresen hozzák kirándulni Pampaneirába, és környező falvakba. Máshonnan is jönnek túrázni a hegyi ösvényekre, amelyek egyik kiindulópontja Pampaneira.