1600 évig szolgált az ókori világítótorony

A körülbelül 103-118 méter magas, 30 méteres talapzaton álló világítótorony - görögül pharos, azaz fárosz -, Pharos szigetéről kapta a nevét. I. e. 332-ben III. Alexandrosz, más névenNagy Sándor e szigettel szemközt alapította meg Alexandriát a Nílus deltájának nyugati csücskénél. Idővel egy 1200 méteres mólóval kötötték össze a kettőt, melyet Heptastadionnak neveztek el.
A világítótorony építéséről Nagy Sándor halála után döntött az első Ptolemaida-dinasztiába tartozó uralkodó, Ptolemaiosz, felvett nevén Szótér, vagyis megváltó. A munkálatokat csak az ő halála után, II. Ptolemaiosz Philadelphosz fáraó uralkodása idején fejezték be.
 

A gigászi tornyot gránitból és világos színűre festett mészkőből építették. Tornyába tükröt helyeztek, mely visszaverte a napsugarakat. Éjjel kemence biztosította a fényforrást, a tüzet.

Több arab feljegyzés is fennmaradt róla, közülük a legrészletesebb egy utazóé, akit Abou Haggag Youssef Ibn Mohammed el-Balawi el-Andaloussinek hívtak, és i. sz. 1166-ban látogatott el a fároszhoz. Ennek és egyéb hasonló írásoknak köszönhetően tudták korunk szakértői elkészíteni a világítótornyot ábrázoló rajzokat.

Nemcsak a leírások, de korabeli pénzérmék is mesélnek a világítótorony kinézetéről, így arról is, hogy az épület négy sarkánál egy-egy Triton-szobor - a tenger istene - állt, csúcsán pedig egy Zeusz- vagy Poszeidón-szobor kapott helyet.

2. századi alexandriai pénzérmék a világítótorony képmásával.

Erős szerkezete meglehetősen sokáig bírta, de a természet közbeszólt: mivel a tornyot éppen egy földrengésveszélyes terület közelében húzták fel, sorsa meg volt pecsételve.

Az első rengés 796-951 között sújtotta, a második pedig 1303 és 1323 között gyengítette Alexandria fároszát. Ezt követően már erősen romos állapotba került, és nem működhetett többé.

A kövek a víz alatt őrzik a múltat   Fotó: wikipedia.org/Roland Unger.

Maradványai 1760 évesen kapták meg a kegyelemdöfést: 1480-ban Egyiptom későbbi szultánja, Qaitbay erődöt épített köveinek felhasználásával.

A torony tengerfenékre került részeit 1968-ban fedezték fel, de csak jóval később, a kilencvenes években vizsgálták meg őket alaposabban. 1994-ben francia szakértők merültek alá a Földközi-tenger mélyén nyugvó maradványokhoz.