A méhek túlélték

Kevéssé ismert tény, hogy a párizsi emberek a legismertebb épületek háztetőin méheket tartanak. Nem mindenhol, de megtalálhatók például a Musée d'Orsay, a Grand Palais és a Palais Garnier, valamint a Notre Dame tetején, amely április 15-én sajnálatos módon kigyulladt, amelyben a torony és a tető legnagyobb része néhány órán belül összeomlott.

A korai vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a lángok a tűzjelző rendszer érzékelőinek hibája miatt terjedhettek el. A tűz összefüggésben lehet a felújítási munkákhoz szükséges felvonók építésével, amely akkoriban a katedrálisban zajlott. A nyomozók azt is megpróbálják kideríteni, hogy egy villamos rövidzárlat okozhatta-e a megdöbbentő eseményt.

De visszatérve a méhekhez. Az elmúlt években a Notre Dame mintegy 180000 méh otthona volt. Három kaptár a sekrestye gótikus struktúrájának első emelete fölötti tetőn található. Kezdetben úgy vélték, hogy a méhkolónia biztosan elpusztult a tűzben, de a Notre Dame saját méhésze, Nicolas Géant megerősítette, hogy minden találgatás ellenére a méhek átvészelték a katasztrófát.

A közbenső napokban sokan aggódtak a Notre Dame legkisebb, méztermelő lakói miatt. Miközben francia szakemberek az épületet vizsgálták, hogy van-e olyan gyenge pontja, amely még mindig veszélyeztetheti a szerkezet stabilitását, még Géant urat sem engedték, hogy megnézze a kaptárakat. Géant időközben több száz üzenetet kapott a méhekkel kapcsolatban. A Notre Dame tetejéről készített légi felvételek azonban megmutatták, hogy a méhkasok túlélték a nagy katasztrófát.

Géant már 2013 óta gondoskodik a székesegyház méheiről. A méhészkedést azért kezdték el a Notre Dame-ban, hogy növeljék a párizsi méhek számát. A méztermelés azóta gyökeret vert a francia fővárosban, és az itt előállított méz egy részét a vidéken gyártott márkák árainak kétszereséért értékesítették.

A Notre Dame méhkaptárai a székesegyház tetején helyezkednek el a katedrális déli oldalán, körülbelül 30 méterre onnan, ahol a lángok pusztítottak. Ez a távolság elég volt ahhoz, hogy a kaptárak sértetlenek maradjanak. Ha közelebb kerültek volna a tűzhöz, vagy pont annak a közepén lettek volna, a kaptárban levő viasz könnyen megolvadt volna, és a keményen dolgozó rovarok csapdába esnek. Géant megjegyezte, hogy a méhek túlélése csodának számít.

Az Európában megtalálható méhekre jellemző, hogy amikor veszélyt érzékelnek a közelben, a kaptárban keresnek menedéket. A legnagyobb fenyegetés számukra a tomboló lángok okozta szélsőséges hő lett volna, de ahogy Géant úr kifejtette, ki voltak kitéve a füstnek, amelynek specifikus hatása van a méhekre.

A méhészek gyakran használják a füstöt a méhcsaládok lenyugtatására. Ez lehetővé teszi a méhész számára, hogy megközelítse a kaptárat, és hozzáférjen az ott termelt, nagy értékű mézhez.

A párizsi háztetőkön történő méhészkedés egyre népszerűbb lett az elmúlt évtizedben. Mindössze tíz évvel ezelőtt a városban körülbelül 300 kaptár volt, ma már a becslések szerint mintegy 700. Az emberek többnyire nem is tudnak arról, hogy hol vannak ezek a kaptárak. Géant úr azt is megjegyezte, hogy mindig is az egyik álma volt, hogy méheket tartson a "világ legszebb templomában."