Május 1. – A Munka Ünnepének Eredete

Május 1. – A nap, amikor a világ a munkásokra figyel

Május első napján sokan élvezik a tavaszi napsütést, kirándulnak, pihennek – de vajon tudjuk, miért is piros betűs ez a nap a naptárban? A munka ünnepe nem csupán egy kellemes szabadnap. Története mögött vérrel, izzadsággal és bátor kiállással kikövetelt jogok állnak. Ez a nap a munkásoké – és mindannyiunké, akik dolgozunk.

Egy forrongó május Chicagóban

A történet az Egyesült Államokban kezdődött, mégpedig 1886-ban. Az iparosodás gyors fejlődése idején a munkások embertelen körülmények között dolgoztak: gyakran napi 14-16 órát, alacsony bérekért, szinte semmilyen védelem nélkül. A dolgozók követelése egyszerű, mégis forradalmi volt: nyolcórás munkanapot akartak.

Május 1-jén több százezer munkás lépett sztrájkba országszerte, de a központi események Chicagóban zajlottak. Néhány nappal később, május 4-én a Haymarket téren robbanás rázta meg a tüntetést – a zavargásban rendőrök és civilek is meghaltak. Az állam példát akart statuálni: több munkásvezetőt kivégeztek, másokat börtönbe zártak. Ők lettek a munkásmozgalom mártírjai.

Egy nemzetközi ünnep születése

Az 1889-es párizsi szocialista kongresszus, az ún. II. Internacionálé úgy döntött, hogy május 1-jét a dolgozók nemzetközi ünnepévé nyilvánítja. Egy évvel később Európa-szerte – köztük Magyarországon is – megindultak az első felvonulások, amelyek akkor még gyakran illegálisak és kockázatosak voltak.

Azóta május 1. a világ számos országában a munkavállalói jogok, a szakszervezeti küzdelmek és az elért vívmányok napja lett. A nyolcórás munkanap, a szabadság, a társadalombiztosítás – mind olyan eredmény, amelyek egykor még kivívásra vártak, és amelyekre ezen a napon emlékezünk.

Több mint történelem – üzenet a jelennek

Bár sokan már csak pihenőnapként gondolnak május 1-jére, ennek az ünnepnek az üzenete ma is aktuális. A tisztességes munkáért, méltó bérekért és emberi munkakörülményekért való kiállás – ezek nem múltbéli harcok, hanem mai kérdések is.

Május 1. tehát nem csak a múltról szól, hanem arról is, hogy hogyan képzeljük el a jövő munkahelyeit – igazságosabbnak, biztonságosabbnak, emberközpontúbbnak.