Jelenlegi hely
.
Flamenco ruha: a szenvedély öltözéke
A flamenco bölcsője Cádiz, Jerez de la Frontera és Sevilla – ez utóbbiban rendezik meg évente az andalúzok legnagyobb ünnepét, a Feria de Abrilt, vagyis a Tavaszi Vásárt, melynek fontos eleme a flamenco.
A mulatság története 1846-ra nyúlik vissza, amikor két észak-spanyolországi tanácsos, a baszk José María Ybarra és a katalán Narciso Bonaplata kérvényt nyújtott be II. Izabella királynőhöz, hogy hadd szervezzék meg az állattenyésztők vásárát Sevillában. A királynő egy darabig tanakodott a különös felvetésen, de végül elfogadta a javaslatot, így 1847. április 18-án Prado de San Sebastianban, Sevilla szélén, megszervezték az első marhavásárt.
Szerény kezdetekből nemzeti szimbólum
A flamenco ruha eredete a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor a sevillai állatvásárokon részt vevő paraszt- és cigányasszonyok egyszerű, fodros kötényes ruhákat viseltek. Ezek a praktikus öltözékek idővel díszesebbé váltak, ahogy a nők hímzésekkel, színes anyagokkal és fodrokkal tették egyedivé őket. A felsőbb társadalmi osztályok hölgyei is felfigyeltek ezekre a ruhákra, és átvették a stílust, így a flamenco ruha fokozatosan a sevillai vásárok hivatalos viseletévé vált.
Az 1929-es Ibero-amerikai Kiállítás idején a flamenco ruha hivatalosan is a sevillai Áprilisi Vásár (Feria de Abril) jellegzetes öltözékévé vált, ezzel megerősítve státuszát Spanyolország kulturális szimbólumaként.
A ruha jellemzői és változatai
A klasszikus flamenco ruha testhez simuló felsőrésze a csípőig szűk, majd onnan bővül ki, gyakran többszörös fodrokkal díszítve. A szoknya és az ujjak is gyakran fodrosak, és a ruhák élénk színekben, pöttyös (lunares) vagy virágos mintákkal készülnek. A táncosok gyakran viselnek hozzá mantón de Manila kendőt, hajdíszeket és nagy fülbevalókat.
A divat és a hagyomány találkozása
A flamenco ruha az egyetlen spanyol népviselet, amely évről évre követi a divat változásait. A sevillai divattervezők, mint például a 2012 óta aktív Fernandez, évente új kollekciókat mutatnak be, amelyekben a hagyományos elemek modern trendekkel ötvöződnek. A ruha így folyamatosan megújul, miközben megőrzi eredeti karakterét.
Az 1960-as években a Franco-rezsim a flamenco ruhát is felhasználta Spanyolország turisztikai vonzerejének növelésére, ezzel tovább erősítve a ruha nemzeti szimbólumként betöltött szerepét.
A flamenco ruha tehát nem csupán egy táncos öltözéke, hanem Andalúzia és egész Spanyolország kulturális identitásának élő szimbóluma, amely a hagyomány és a modernitás találkozásában folyamatosan megújul.
A „bata de cola”, vagyis az uszályos flamenco ruha, különleges technikát igényel a táncosoktól, mivel az uszály mozgatása a tánc része. Ez a ruha típus különösen látványos, és a flamenco előadások egyik legikonikusabb eleme.
Vár a Costa del Sol