Természetesen a főszereplőkkel fogom kezdeni a a "kritikai " megfigyeléseimet, megjegyzéseimet. A Bikaviadal végén könnyű volt rangsorolnom a látott teljesítményük alapján a Matadorokat, hiszen aki egy tőrdöféssel megroggyasztotta és térdre kényszerítette az állatot, majd  az, oldalára dőlve holtan terült el, ö lehetett a legjobb és a legsikeresebb is.

Ez a harmadik küzdő volt, aki győzelme után , mint ekkor megtudtam, a legnagyobb elismerést kapta ,úgyanis előkerült tizenkétezer fehér kendő , amiket lengetve, ünnepelte a közönség a "jól" sikerült döfést. Amúgy nemcsak, a végső pillanatokban volt mind a hat Matador közt különbség, de a koruk, a megjelenésük, a mozgásuk, a kosztümük is óriási változatosságot biztosítottak nekik és természetesen a lelkes nézőknek is. Koruk 30 és 50  év közé tehető , de mindegyik jó mozgású rendkívül elegáns a negyvenes évek carlgabli amerikai filmsztárjaira emlékeztető igazi "szépfiú" benyomását keltette. A jó mozgás a váratlan és szokatlan mozdulat a bika ingerlése közben, a közönség azonnali lelkes, tapsos fogadtatására talált. Azt nem tudom megítélni , mennyi volt a pech egyeseseknél, hogy a bika a legnagyobb ingerlésre se volt hajlandó dühbe jönni, nem akart semmit csak fásultan  nézte a halálos ellenségét.

A publikum persze rögtön méltatlankodva füttykoncertbe kezdett, de a helyzet nem nagyon akart változni, én pedig csak sajnáltam szegény hősünket , aki pont egy ilyen békés , szelíd állatot kapott. Másik szintén peches matador hiába döfte le a végén a bikát, az oda se neki csak futkosott , mintha egy szúnyog csípte volna meg, szintén a publikum nemtetszése által kisérve. Ez is hasonlatos volt egy színházi előadáshoz , ahol valami baki , vagy rossz színész mindent tönkre tehet. A Matadoroknak volt saját két Banderillere, bedolgozója, akik egyrészt beleszúrkáltak az állatba hat színes valami kampós tör szerűséget, ami nem tudott kiesni a bikából az előadás végéig sem, másrészt előjöttek a veszélyesebb pillanatokban elterelni, a már fújtató szegény pára figyelmét a főnökükről, majd mikor sikerült, gyáván fejvesztve menekültek a palánk mögé.  
 

   
          Szóval az előbbiekből is jól kiolvasható, hogy a Bika, az általam lemellékszereplőzött , egyáltalán nem  az, hanem bizony tényleges főszereplő, sőt címszereplő és a tragédia valóságos hőse !... És mind a hat különböző színes "egyéniségnek" bizonyult az est folyamán! Az ö porondralépésük teljesen különbözött a matadorok bejövetelétől. Se kalaplengetés , se körbeséta, se elegánskodás, viszont, a megjelenésük a legkülönbözőbbre sikerült, igazán kihasználva az érdeklődést a várva várt belépőre! Volt itt vad roham, tétova ismerkedés a helyszínnel, fejvesztett körözés, a legédesebb volt egy visszafordulásos áldozat , mintha megérezte volna a jövőt, aztán harcias, aki mindjárt az ellenfelére akart rárohanni,

szóval a színházban vagy a cirkuszban sem lehet jobb és érdekesebb belépőket megrendezni. Először mikor megkapták a segítőktől a hat kampós szúrit, kicsit mindegyik nyugtalankodni kezdett ebben nem volt köztük különbség, de aztán mikor már a piros rongyos idegesítette őket, jellemük és vérmérsékletük erősen megváltozott. Egyik-másik kedveszegetten, unottan, néhányan vadul teljes dühvel böködte a bikavadító rongyot, melyet a matador egy boton kifeszítve egy kézzel tartott. Pontosan nem tudtam megérteni , persze ennek is megvolt a maga évezredes oka, hogy mikor és melyik harc közben, de néhány alkalommal megjelent a Pikador is a teljesen felvértezett lován és elkezdett pikadoroskodni, hosszú lándzsájával piszkálta az állatot. Na még csak ez hiányzott , gondolta szegény bika és az egyik megmutatta mit jelent a Bikanyak, iszonyatos erejével a lovat a hasa alatt, lóvasával együtt megemelte a közönség lelkes ovációjával kisérve.
 

Amilyen színes egyéniségek életükben, ugyanolyan sokfélék és változatosak voltak halálukban az áldozatok. Volt , aki egy pillanat alatt, de volt olyan, aki sehogy sem akarta a véget és az erre kiképzett szakember közbelépésére illetve közbeszúrására volt szükség , hogy másvilágra küldje a szegény párát. A publikum természetesen a bika véső elterülését a porondon szakértőként méltányolta és a taps vagy a füttykoncert megfelelő módon kifejezte tetszésüket! A Matadorok közül néhány, aki megérdemelte bika egy vagy két fülét, egyikőjük még a farkát is megkapta.
 

  Ezután már nem maradt más hátra, ahogy én neveztem, csak a piszkos munka, hogy egy hármas lófogatú szerelvény kivonszolja az állat tetemét és az öldöklés véres nyomait jótékonyan betakarja és feledtesse a porond homokja!   

Címkék: